Bűn és bűnös struktúrák

A bűnös struktúrák vizsgálata kapcsán kitűnik: ma már a teológia sem lehet meg anélkül, hogy ne illessze kijelentéseit társadalomtudományi kontextusba.

Mi a klerikalizmus?

A klerikalizmus szabályai a katolikus alsópapság soraiban kétségkívül sokat veszítettek kontúrjaikból, de annál makacsabbul rögzültek a hierarchia felsőbb szintjein. – Hermann Häring átfogó tanulmánya

Újszövetség-értelmezés – nem a zsidóság ellenében, hanem kontextusában

Az egyházban sohasem merült fel kérdésként, hogy megtartsák-e az Ószövetséget a keresztény kánon első részeként. Ezzel eleve eldőlt, hogy az egyház kit tekint Istennek: a zsidó Bibliában, az Ószövetségben tanúsított Istent, Izrael Istenét, akinek úgy tetszett, hogy külön történelme legyen a zsidó néppel. – Klaus Wengst tanulmánya

Jézus feltámadásáról és a holtak feltámasztásáról

Jézus Istenből, Isten radikálisan felfogott élettelisége felől magyarázza az életet. És a feltámadást nem apokaliptikus módon fogja fel: a feltámadásba vetett reménye teljes egészében abba az összefüggésbe illeszkedik, amelyet őseredeti tapasztalata és üzenete hív létre, és amelyben az élőként jelenvaló Isten már most arra törekszik, hogy jóságával, amely mindenkihez elér, áthassa az emberek életét (miként a kovász a lisztet, a só az ételt, a fény a sötétséget), s hogy vétkükben és halálukban se hagyja elveszni, hanem óvja és megtartsa őket. – Hans Kessler tanulmánya

Az egyház eucharisztikus praxisa és a pap szerepe

„Jól emlékszem Martini bíboros mondatára: Nem azoktól félek, akik nem hisznek, hanem azoktól, akik nem gondolkodnak.” – In memoriam Ghislain Lafont OSB (1928–2021)

Szelektív történetteológia – Joseph Ratzinger és a történelem

Ratzinger teológiai reflexiójának sajátos karaktere nélkül érthetetlen volna az egyház kulturális tájékozódása és tanítóhivatali útmutatása az utóbbi negyven évben. – Riccardo Saccenti tanulmánya

A szubjektum, a hatalom és a rossz – Részt vehetnek-e a nők az egyház önmegvalósításában?

„Megváltoztak a dolgok. Időközben nyilvánvalóvá vált, hogy a nőktől megkövetelt alávetettségre és alárendelődésre nincs egyéb szó, mint hogy rossz.”

„A konstantini kor vége” – Egy zsinati álom fél évszázaddal később

A konstantini kor egyfajta »keresztény világ« csodálatos vívmányát adta nekünk. De a keresztény világ nem az egyház: ez a megkülönböztetés bizonyára nehezen alkalmazható doktrinális és intézményi területen, mégis sürgősen meg kell tenni egy olyan világban, amelynek emberi dimenziói minden oldalról túlmutatnak a Nyugat határain, és amelynek történelme határozottan kivezet bennünket a konstantini kereszténységből. – Mauro Pesce tanulmánya

Úton a történetileg megalapozott, tapintatos teológiai párbeszéd felé

„A múlttal való szembenézés felveti a kérdést: milyen eszközei vannak a vallásoknak arra, hogy szembeforduljanak az embertelenséggel?”

Emmausz – az első eucharisztikus lakoma

Az első keresztény gyülekezetekben a szent étkezés közös evést és ivást jelentett. Ez csupán az Újszövetség utáni időkben szakadt el mindinkább a hétköznapi evéstől és ivástól.

Bűn és bűnös struktúrák

A bűnös struktúrák vizsgálata kapcsán kitűnik: ma már a teológia sem lehet meg anélkül, hogy ne illessze kijelentéseit társadalomtudományi kontextusba.

Szelektív történetteológia – Joseph Ratzinger és a történelem

Ratzinger teológiai reflexiójának sajátos karaktere nélkül érthetetlen volna az egyház kulturális tájékozódása és tanítóhivatali útmutatása az utóbbi negyven évben. – Riccardo Saccenti tanulmánya

Mi a klerikalizmus?

A klerikalizmus szabályai a katolikus alsópapság soraiban kétségkívül sokat veszítettek kontúrjaikból, de annál makacsabbul rögzültek a hierarchia felsőbb szintjein. – Hermann Häring átfogó tanulmánya

A szubjektum, a hatalom és a rossz – Részt vehetnek-e a nők az egyház önmegvalósításában?

„Megváltoztak a dolgok. Időközben nyilvánvalóvá vált, hogy a nőktől megkövetelt alávetettségre és alárendelődésre nincs egyéb szó, mint hogy rossz.”

Újszövetség-értelmezés – nem a zsidóság ellenében, hanem kontextusában

Az egyházban sohasem merült fel kérdésként, hogy megtartsák-e az Ószövetséget a keresztény kánon első részeként. Ezzel eleve eldőlt, hogy az egyház kit tekint Istennek: a zsidó Bibliában, az Ószövetségben tanúsított Istent, Izrael Istenét, akinek úgy tetszett, hogy külön történelme legyen a zsidó néppel. – Klaus Wengst tanulmánya

„A konstantini kor vége” – Egy zsinati álom fél évszázaddal később

A konstantini kor egyfajta »keresztény világ« csodálatos vívmányát adta nekünk. De a keresztény világ nem az egyház: ez a megkülönböztetés bizonyára nehezen alkalmazható doktrinális és intézményi területen, mégis sürgősen meg kell tenni egy olyan világban, amelynek emberi dimenziói minden oldalról túlmutatnak a Nyugat határain, és amelynek történelme határozottan kivezet bennünket a konstantini kereszténységből. – Mauro Pesce tanulmánya

Jézus feltámadásáról és a holtak feltámasztásáról

Jézus Istenből, Isten radikálisan felfogott élettelisége felől magyarázza az életet. És a feltámadást nem apokaliptikus módon fogja fel: a feltámadásba vetett reménye teljes egészében abba az összefüggésbe illeszkedik, amelyet őseredeti tapasztalata és üzenete hív létre, és amelyben az élőként jelenvaló Isten már most arra törekszik, hogy jóságával, amely mindenkihez elér, áthassa az emberek életét (miként a kovász a lisztet, a só az ételt, a fény a sötétséget), s hogy vétkükben és halálukban se hagyja elveszni, hanem óvja és megtartsa őket. – Hans Kessler tanulmánya

Úton a történetileg megalapozott, tapintatos teológiai párbeszéd felé

„A múlttal való szembenézés felveti a kérdést: milyen eszközei vannak a vallásoknak arra, hogy szembeforduljanak az embertelenséggel?”

Az egyház eucharisztikus praxisa és a pap szerepe

„Jól emlékszem Martini bíboros mondatára: Nem azoktól félek, akik nem hisznek, hanem azoktól, akik nem gondolkodnak.” – In memoriam Ghislain Lafont OSB (1928–2021)

Emmausz – az első eucharisztikus lakoma

Az első keresztény gyülekezetekben a szent étkezés közös evést és ivást jelentett. Ez csupán az Újszövetség utáni időkben szakadt el mindinkább a hétköznapi evéstől és ivástól.