A zsidó-keresztény dialógus távlatai
1. Bevezetés: Leo Baeck kritikus kérdései a kereszténységhez
Azok közül a zsidó tudósok közül, akiknek munkássága a Soát megelőző korszakban meghatározó jelentőségű volt mind a jelenkori zsidó-keresztény párbeszéd szempontjából, mind pedig a dialógus jövőjére tekintve, német kontextusban – Hermann Cohen, Martin Buber és Franz Rosenzweig mellett – főként Leo Baeck emelkedik ki. Baeck a 20. század kezdete óta fáradhatatlanul küzdött a kereszténység mint Leitkultur, mint „irányadó” kultúra kizárólagossága ellen, és öntudatosan képviselte azt a meggyőződését, hogy a zsidóság a nem csupán a nyugati kultúra egyenjogú és értékes összetevője, hanem a kereszténység önértelmezésének is nélkülözhetetlen alkotóeleme. A zsidóság lényege [Das Wesen des Judentums] című, 1905-ben közzétett és 1922-ben alaposan átdolgozott könyvében a zsidóság roppant erejű apológiáját nyújtotta, és a zsidó vallás keresztény nézőpontú teológiai és vallástörténeti leértékelésével szemben az éppoly racionális, mint amilyen humánus zsidó hagyomány etikai egyenrangúságának tételét hangoztatta.[1] Baeck provokatív, ugyanakkor párbeszédre bocsátott tézise, miszerint a kereszténység egyedül saját zsidó eredetét szem előtt tartva mondhatja ki igazságát, 1938-ban közölt Az evangélium mint zsidó hittörténeti dokumentum címűprogramadó írásában telítődött politikai gyúanyaggal: abban a tanulmányban, amelyben úgy ábrázolta Jézust, mint „zsidót a zsidók között”, és nyomatékkal figyelmeztetett a kereszténység „zsidótlanításának” veszélyeire.[2]
Sok minden csak a kortörténeti háttérrel együtt érthető meg abból, amit a Soát előtt Baeck a kereszténységről írt. Az utóbbi évtizedek keresztény-zsidó párbeszéde – azzal párhuzamosan, ahogy az egyházak, sokszor súlyos nehézségek árán, szembenéztek antijudaista, illetve antiszemita hagyományukkal és komoly lépéseket tettek mind saját zsidó gyökereik elfogadása, mind pedig a zsidóság önálló méltóságának elismerése felé –, számos tekintetben meghaladta a korabeli szembenállást. Mindazonáltal Baeck elvárásai a kereszténység irányában töretlenül időszerűek – ide tartozik az az intelme is, hogy mivé lenne a kereszténység, ha megpróbálná legyőzni vagy elfojtani a zsidó összetevőt, amelyet magában hordoz.
1954-ben Baeck emlékezetes kísérletet tett arra, hogy a világháború és a népirtás után is párbeszédben maradjon a kereszténységgel. Some Questions to the Christian Church from the Jewish Point of View [Néhány kérdés a keresztény egyházhoz zsidó nézőpontból] című esszéjében határozottsággal fejtette ki álláspontját arról, hogy a Soá után milyen feltételekkel lehetséges a zsidóság és a kereszténység párbeszéde. Testamentumra emlékeztető írása szerint a rettenetes történelmi tapasztalatokra tekintettel két lehetőség közül választhatunk: vagy átkiabálunk egymás felé egy áthidalhatatlan szakadék fölött, vagy valódi párbeszédet folytatunk egyfelől a nyílt és kritikus kérdések és válaszok kölcsönösségének jegyében, másfelől a két hagyomány közös alapzatának, egyszersmind mélységes különbözőségének tudatában. Egy olyan korban, amikor az emberek „egyre közelebbi szomszédokká válnak, nem tehetik hát meg, hogy kerüljék egymást vagy kitérjenek egymást elől”, a zsidóság és a kereszténység, amely századokon át soha „nem nézett igazán egymás szemébe”, nem tehet mást, mint hogy megpróbáljon végre „a hit lelkéből” fakadóan beszélgetni egymással – „komolyan, azzal a rokonszenvvel, amelyet nem nélkülözhet az emberi megértés”.[3]
A teljes tanulmány a Mérleg most megjelent 2022-es kötetében olvasható. A 2022-es Mérleg itt rendelhető meg »
Jegyzetek
[1] Vö. Christian Wiese, Ein unerhörtes Gesprächsangebot. Leo Baeck, die Wissenschaft des Judentums und das Judentumsbild des liberalen Protestantismus, in: Georg Heuberger és Fritz Backhaus (szerk.), Leo Baeck 1873–1956. „Mi gesa rabbanim“ – Aus dem Stamme von Rabbinern, Frankfurt am Main, 2001, 147–171.
[2] Leo Baeck, Das Evangelium als Urkunde der jüdischen Glaubensgeschichte, in: uő, Werke, Bd. 4: Aus drei Jahrtausenden. Das Evangelium als Urkunde der jüdischen Glaubensgeschichte, szerk. Albert H. Friedlander, Bertold Klappert és Werner Licharz, Gütersloh, 2000, 403–447, itt: 446. 1938-ban a Gestapo elkobozta és bezúzta a tanulmányt.
[3] Leo Baeck, Some Questions to the Christian Church from the Jewish Point of View, in: uő, Werke, Bd. 5: Nach der Schoa – Warum sind Juden in der Welt? Schriften aus der Nachkriegszeit, szerk. Albert H. Friedlander – Bertold Klappert, Gütersloh, 2002, 447–462, itt: 451.
[4] Uo., 452.
[5] Uo., 462.
[6] Doris Bergen, Twisted Cross: The German Christian Movement in the Third Reich, Chapel Hill, 1996, XII.
[7] Lásd az alábbi dokumentumokat: Rolf Rendtorff – Hans Hermann Henrix (szerk.), Die Kirchen und das Judentum, 1, kötet: Dokumente von 1945–1985, Paderborn – München, 1980, valamint Hans Hermann Henrix – Wolfgang Kraus (szerk.), Die Kirchen und das Judentum, Bd. 2: Dokumente von 1986–2000, Paderborn – Gütersloh, 2001.
[8] A dokumentumot lásd Henrix – Kraus, i. m., 862–932, itt: 898.
[9] Az idézetek lelőhelye: A Zsidósággal Való Vallási Kapcsolatok Bizottsága: Emlékezünk: megfontolások a Soáról, URL: https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=136#J13 (elérés: 2022.07.04.)
[10] Lásd erről Christian Wiese, Doron Kiesel, Zur politischen Dimension des Theologischen. Kontinuität und Diskontinuität von christlichem Antijudaismus und politischem Antisemitismus, in: Doron Kiesel, Ronald Lutz (szerk.), Religion und Politik. Analyse, Kontroversen, Fragen, Frankfurt am Main, 2015, 207–254.
[11] Christian Wiese, „Unheilsspuren”. Zur Rezeption von Martin Luthers „Judenschriften” im Kontext antisemitischen Denkens in den Jahrzehnten vor der Schoah, in: Peter von der Osten-Sacken (szerk.), Das mißbrauchte Evangelium. Studien zu Theologie und Praxis der Thüringer Deutschen Christen, Berlin, 2002, 91–135.
[12] Saul Friedländer, Das Dritte Reich und die Juden, Bd. 1: Die Jahre der Verfolgung 1933–1939, München, 1998; uő, Das Dritte Reich und die Juden, Bd. 2: Die Jahre der Vernichtung, 1939–1945, München, 2006.
[13] Friedländer, Das Dritte Reich und die Juden, Bd. 2, S. 81.
[14] Uo., 603 k.
[15] Ekkehard W. Stegemann, Die Befreiung der Theologie vom Antijudaismus als wissenschaftliche Aufgabe, in: Judaica 48 (1992), 214–225.
[16] Ekkehardt W. Stegemann, Theologie zwischen Antisemitismuskritik und alten Vorurteilen, in: Christina Tuor-Kurth (szerk.), Neuer Antisemitismus – alte Vorurteile?, Stuttgart et al., 2001, 199–215, itt: 200.
[17] A fejlődésről jó áttekintést ad pl. Hans Hermann Henrix, Ein Wandel – ohne historische Parallelen. Jüngste Entwicklungen und Perspektiven der Beziehung von Kirche und Judentum, in: epd-Dokumentation Nr. 10 vom 5. März 2019: Gegenwart und Zukunft des christlich-jüdischen Dialogs. Historische und theologische Perspektiven, 19–26.
[18] Lásd erről Christian Wiese, Franz Rosenzweigs und Martin Bubers Kritik des protestantischen Neo-Marcionismus im Kontext der Zeit, in: Micha Brumlik (szerk.), Luther, Rosenzweig und die Schrift. Ein deutsch-jüdischer Dialog, Hamburg, 2017, 245–283.
[19] Vö. Erhard Blum, Christoph Macholz és Ekkehard Stegemann (szerk.), Die Hebräische Bibel und ihre zweifache Nachgeschichte. Festschrift für Rolf Rendtorff zum 65. Geburtstag, Neukirchen-Vluyn 1990.
[20] Willy Schottroff, Franz Rosenzweig und die Bibel, in: uő, Das Reich Gottes und der Menschen, München, 1991, 99–135, itt: 135.
[21] Az Ószövetség helyét a keresztény szentírási kánonban megkérdőjelező Notger Slenczka téziseit lásd uő, Die Kirche und das Alte Testament, in: Elisabeth Gräb-Schmidt (szerk.), Das Alte Testament in der Theologie, Leipzig, 2013, 83–119. A Slenczkával folytatott vita összegzését lásd a berlini Humboldt Egyetem teológiai karának honlapján: https://www.theologie.hu-berlin.de/de/professuren/stellen/st/AT/texte-zur-debatte-seit-2017-2/slenczka-antworten-gesamt (elérés: 2022.07.11.); Jan-Heiner Tück bécsi katolikus dogmatikaprofesszor ellenvetései magyar fordításban: uő, Kereszténység gyökerek nélkül? Miért nem szabad kivenni az Ószövetséget a keresztény kánonból? In: Mérleg 51 (2015) 1–4, 30–43. Eredeti német szöveg: Christentum ohne Wurzel? Warum das Alte Testament nicht aus dem christlichen Kanon herausgenommen werden darf? In: Stimmen der Zeit, Die Zeitschrift für christliche Kultur 2016/1, 43–55.
[22] Vö. pl. Daniel Boyarin, Abgrenzungen. Die Aufspaltung des Judäo-Christentums, angolból ford. Gesine Palmer, Berlin – Dortmund, 2009 [eredeti kiadása: Border Lines. The Partition of Judaeo-Christianity, Philadelphia, 2004].
[23] A zsidóságon belüli korábbi és újabb gondolati kezdeményezésekről jó áttekintést adnak az alábbi művek: Alan Brill, Judaism and Other Religions: Models of Understanding, New York, 2010; uő, Judaism and World Religions: Encountering Christianity, Islam, and Eastern Traditions, Basingstoke et al., 2012; Alon Goshen-Gottstein – Eugene Korn (szerk.), Jewish Theology and World Religions, Oxford et al., 2012.
[24] Bahtyin és a dialogicitás-fogalom bőséges szakirodalmából lásd például Sylvia Sasse (szerk.), Michail Bachtin zur Einführung, Hamburg, 2010, főként 99–114 és S. 131–140.
[25] Vö. Christian Wiese, Dialogical Turn? Pluralitäts- und Dialogkonzepte in der jüdischen Religionsphilosophie des 19. und 20. Jahrhunderts, in: Christian Wiese, Stefan Alkier és Michael Schneider (szerk.), Diversität – Differenz – Dialogizität. Religion in pluralen Kontexten, Berlin, 2017, 142–174.
[26] Abraham J. Heschel, Keine Religion ist ein Eiland, in: uő, Christentum aus jüdischer Sicht. Fünf jüdische Denker des 20. Jahrhunderts über das Christentum und sein Verhältnis zum Judentum, szerk. Fritz A. Rothschild, Berlin – Düsseldorf, 1998, 324–341, itt: 328. Heschel viszonyulásáról a vallásközi párbeszédhez lásd Harold Kasimow és Byron L. Sherwin (szerk.), No Religion is an Island: Abraham Joshua Heschel and Interreligious Dialogue, Maryknoll, NY, 1991; Stanislaw Krajewski, Abraham Joshua Heschel: Philosophy, Theology and Interreligious Dialogue, Wiesbaden, 2009.
[27] Heschel, Keine Religion ist ein Eiland, i. m., 329 k.
[28] Uo., 331.
[29] Uo., 332.
[30] Uo., 339.
[31] Uo., 336.
[32] Uo., 331.
[33] Uo., 335.
[34] Uo.
[35] Menachem Fisch, A Modest Proposal: Towards a Religious Politics of Epistemic Humility, in: uő, The Rationality of Religious Dispute, szerk. Hava Tirosh-Samuelson és Aaron W. Hughes, Boston – Leiden, 2016, 49–71.
[36] Lásd még az alábbi megfontolásokat: Martha Nussbaum, Die neue religiöse Intoleranz. Ein Ausweg aus der Politik der Angst, angolból ford. Nikolaus de Palezieux, Darmstadt, 2014.
[37] Baeck, Some Questions, i. m., 452.
[38] Leo Baeck, Werke Bd. 2: Dieses Volk. Jüdische Existenz, szerk. Albert H. Friedlander und Bertold Klappert, Gütersloh, 1996, 299 k.
[39] Leo Baeck, Judentum, Christentum und Islam, in: uő, Werke Bd. 5: Nach der Schoa – Warum sind Juden in der Welt?, 472–489, itt: 488.
