Hogyan manipulálja a Vatikánt az orosz ortodox egyház?

2022. május 5-én az olaszországi Il Regno honlapján, majd német fordításban a feinschwarz.net nevű, teológiai aktualitásokról hírt adó portálon is megjelent az a többszerzős állásfoglalás, amelyet neves katolikus szakemberek jegyeznek: Thomas Bremer bizánci szertartású német pap, ökumenikus teológus (Münsteri Egyetem, Katolikus Teológiai Kar), Regina Elsner tudományos munkatárs, akinek kutatási területe az ortodoxia helyzete a posztszovjet Kelet-Európában (Zentrum für Osteuropa- und internationale Studien, Berlin), Massimo Faggioli egyháztörténész, ekkleziológus (Villanova Egyetem, Philadephia, USA – lásd Mérleg, 2020, 144–156) és Kristina Stoeckl szociológus (Innsbrucki Egyetem).

„Az ukrajnai orosz invázió kezdete óta eltelt három hónapban az Orosz Ortodox Egyház (OOE) minden alkalmat megragadott annak hangoztatására, hogy Ukrajna kérdésében a Vatikán az ő oldalán áll” –  írják a szerzők. Miközben a vatikáni diplomácia és az egyházfő szavakkal és gesztusokkal is megpróbál hatást gyakorolni a háborús helyzetre – amely Ferenc pápa szerint Oroszország és az Egyesült Államok geopolitikai érdekütközésének következtében alakult ki –, „a Moszkvai Patriarchátus nagy erőkkel igyekszik saját szövetségeseként feltüntetni a Vatikánt”.

Amikor Ferenc pápa február 25-én, a háború kitörésének másnapján felkereste Oroszország szentszéki nagykövetét, Nyugaton egyöntetűen diplomáciai békekezdeményezésként értékelték lépését. Az orosz fél azonban másként értelmezte: Moszkva szerint „a pápa csak tájékozódni akart a Donyec-medencében és Ukrajna egyéb területein zajló eseményekről”. Ferenc pápa ismételt békefelhívásait az OOE egészen mostanáig így magyarázta: „a pápa egyetért a háború hivatalos orosz indoklásával”. Utóbbi szerint a Donyec-medence békéjét ukrán szélsőségesek veszélyeztetik, az orosz különleges hadművelet célja pedig nem más, mint a béke helyreállítása.

A nyilvánosság hatékony befolyásolásával az Orosz Ortodox Egyháznak sikerült a maga javára fordítania Giovanni D’Aniello oroszországi nuncius március 3-án Kirill pátriárkánál tett látogatását éppúgy, mint a Ferenc pápa és Kirill pátriárka között március 16-án lezajlott videobeszélgetést. A találkozókról készült felvételeket az orosz állami és egyházi média úgy kommentálta, hogy a moszkvai pátriárka és a Vatikán hasonlóan ítéli meg a világ súlyos problémáit: „szükségnek látják a hagyományos értékek, a család és a vallásszabadság védelmét, ezenkívül a Vatikán és az OOE is a politikai semlegesség mellett foglal állást”. Miután pedig felvetődött, hogy június 14-én Ferenc pápa találkozhatna Kirill pátriárkával Jeruzsálemben, a pápa egy április 22-én  készült interjúban kijelentette, hogy a Szentszék kénytelen lemondani a találkozót. Ugyanaznap a Moszkvai Patriarchátus részéről Ilárion metropolita úgy nyilatkozott, hogy a találkozót az utóbbi hónapok eseményei miatt „el kellett halasztani”.

Az Orosz Tudományos Akadémia nemrég tanulmányt tett közzé, amely az ukrajnai háború nyomán kialakult nemzetközi helyzet kapcsán a katolikus egyház politikai szerepvállalását is elemzi. A tanulmány szerzője szerint „a Vatikán, akárcsak az OOE, megengedi, hogy a nemzeti egyházak vezetői különböző politikai nézeteket képviseljenek, ő maga azonban távolságot tart a politika történéseitől”. Ez a retorika a „a nemzeti egyházak vezetői” által képviselt „különböző politikai nézetek” szófordulata mögött eltereli a figyelmet a Moszkvai Patriarchátussal közösségben lévő Ukrán Ortodox Egyház Kirill pátriárkához címzett kéréséről: járjon közbe Putyinnál a béke érdekében, azt pedig, hogy a kérés Kirillnél süket fülekre talált, „a politika történéseitől” való „távolságtartásnak” nevezik. Az akadémiai kiadvány úgy értelmezi Ferenc pápa felhívásait a békére és a vérontás befejezésére, hogy azok „aránylag mérsékelt álláspontot foglalnak el számos európai politikus oroszellenes megnyilvánulásaihoz képest”, a katolikus egyház magatartását az orosz féllel szemben pedig alapvetően „megértőnek” minősíti.

A fenti orosz értékeléstől merőben eltérő álláspontra helyezkedő katolikus szerzők ellenben arra figyelmeztetnek: „maga Ferenc sem igyekezett megcáfolni ezt az értelmezést”. A Corriere della Sera című olasz napilapnak május 3-án adott interjújában ugyanis felvetette: vajon Putyint nem az indította-e Ukrajna lerohanására, hogy „a NATO már Oroszország kapujának a kilincsét rázta”? Az egyházfő tehát úgy vélekedett, hogy „az ukrajnai konfliktust mások robbantották ki”.

„Az OOE stratégiai tudatossággal manipulálja a Vatikán állásfoglalásait és cselekvését. Azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy az ukrajnai háború kérdésében Ferenc pápa Kirill pátriárka oldalán áll” – állapítják meg az elemzés írói. Az orosz hírcsatornák még akkor is, amikor egyik nyilatkozatában a pápa „Putyin sekrestyésének” titulálta a pátriárkát, mindössze annyit közöltek, hogy Ferenc „testvérének” nevezte Kirillt. Emellett az OOE a Vatikánnal vállvetve a jövőbeli béke megteremtőjének” igyekszik mutatni magát: „az Orosz Ortodox Egyház és a Vatikán kapcsolatai jó alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy hamarosan kidolgozzuk az ukrajnai válság békés rendezésének tervét” – olvasható az oroszországi tudományos akadémia előbb már idézett helyzetértékelésében.

*

„Ha a Vatikán azt szeretné, hogy politikai állásfoglalásait a Moszkvai Patriarchátus ne tudja a saját céljaira fordítani, akkor legelőször is el kellene ismernie, hogy létezik ilyen manipuláció, s hogy a Vatikán egyensúlyozó politikája könnyen az Orosz Ortodox Egyház propagandaeszközévé válhat” – állapítják meg a nyugati elemzés szerzői. Nem elég tehát az ukrajnai orosz agressziót elítélni, erről ugyanis az orosz fél egyszerűen nem vesz tudomást; amint az ukrajnai ortodox hívők hangját sem hajlandó meghallani. „A manipuláció megállításának egyetlen módja, ha a Vatikán nem tesz többé olyan gesztusokat és kijelentéseket, amelyek kapóra jönnek az orosz propagandának, hanem áttetsző és félreérthetetlen nyilatkozatokra szorítkozik.”

Ferenc pápa kitételének, miszerint az ukrajnai háború geopolitikai érdekütközés következménye volna, komoly hátulütői vannak. Téves feltételezés, hogy Oroszország nemzetbiztonsági érdekből támadta meg Ukrajnát. „Kinek a biztonságát védi?” – kérdik a katolikus szakértők. – „Oroszország azt állítja, hogy biztonsági garanciákra van szüksége a NATO bővítésével szemben, de két évtized óta képtelen szavatolni saját lakosságának és a szomszédainak biztonságát, személyi épségét, békéjét és emberi méltóságát. Ellenzéki politikusokat, kritikus újságírókat, polgárjogi aktivistákat és egyszerű polgárokat korlátoznak, nyomnak el, és ölnek meg.”

Az Orosz Ortodox Egyházon belül is letörtek tiltakozásokat. 2019 nyarán, a moszkvai helyhatósági választások idején pár tucatnyi orosz pap tiltakozó levelet írt a békés tüntetők brutális üldözése ellen. Kirill pátriárka az egyház „átpolitizálására” hivatkozva elítélte a levelet. „A törvényes polgári tiltakozások elnyomásának példája arra int, hogy a világ – és különösen a Vatikán – az orosz polgárok elleni égbekiáltó jogsértések láttán nem fogadhatja el a biztonsági érdekekre való hivatkozást. A Kreml nem a békességszerzés céljával követel biztonságot a NATO-bővítéssel szemben, hanem hogy továbbra is elnyomhassa saját országának lakosságát, és destabilizálhassa a szomszédos országokat.”

Az utóbbi hetekben a Vatikán diplomáciai fáradozásait Moszkva irányában nem követte hasonló közeledés a térség többi ortodox egyházához, így Ukrajna Ortodox Egyházához (élén Epifanyij metropolitával) és a Moszkvai Patriarchátushoz tartozó Ukrán Ortodox Egyházhoz sem (utóbbit Onufrij metropolita vezeti). A Szentszéknek el kellene ismernie, hogy mennyire súlyos a lelkipásztori szituáció Ukrajnában. A kelet-európai országban egy olyan nagyhatalom brutális katonai agressziója sújt ortodox hívőket, amelynek legfőbb egyházi vezetője, Kirill pátriárka azt állítja, hogy a jelenlegi katonai erőszak „része a nép megváltásának”, értsd: felszabadításának a liberális és a demokratikus értékek igája alól.

Ráadásul a Vatikán, amikor ökumenikus törekvése az orosz egyházi hierarchiára összpontosít, attól a Moszkvai Patriarchátustól válik függővé, amely még Ferenc pápa szemében is mélységesen kompromittált egyházi szervezet („nem szabad, hogy a pátriárka Putyin ministránsa legyen”). Sajátos vonzalmával a Szentszék az egész ökumenikus mozgalomban súlyos károkat okozhat, miközben saját diplomáciai hagyományát és tekintélyét is kockára teszi. „Netán úgy látják a Vatikánban, hogy Kirill legutóbbi akcióit a békeszeretet, az élet értékének tisztelete és az igazlelkűség vezérli?” – vetik fel a kérdést a cikkírók. – „Hiszen a pátriárka ugyanazokkal a szavakkal próbálta igazolni a háborút, mint az orosz kormányzat”: a „gonosz erők” elleni harcra buzdította az orosz katonákat, ikont szentelt az Ukrajnában bevetett orosz Nemzeti Gárda védelmére, és Oroszországot nem agresszorként, hanem a háború áldozataként tüntette fel. „Ha a Vatikán folytatja párbeszédét ezzel a hierarchiával”, ugyanakkor Ukrajna autokefál ortodox egyházával nem vállal nyíltan szolidaritást, „roppant mértékben árthat az egyházak közti egység nagy projektumának”.

*

„Az ökumené mögött az az elképzelés áll, hogy minden keresztény egyház hasonló nézeteket vall a békéről, az emberi élet értékéről és az igazlelkűségről. Ezek értelmezését a Moszkvai Patriarchátus már évek óta egyoldalúan redukálja: néhány hagyományos keresztény érték szűk keretei közé szorítja. A Moszkvai Patriarchátus és az Egyesült Államok keresztény újkonzervatívjai a 2010-es évek közepe óta a Vatikánnal együtt álmodtak a keresztény erők »szent szövetségéről« – ennek az álomnak azonban Ferenc pápa véget vetett. Pápasága egyértelműen szakított az USA neokonzervatív tömbjével” – emlékeztetnek a szerzők. 2017-ben a jezsuita Antonio Spadaro és a L’Osservatore Romano című vatikáni lap argentin kiadásáért felelős presbiteriánus lelkész, Marcelo Figueroa a „gyűlölet ökumenéjének” nevezte azokat a szövetségeket, amelyek kizárólag a homoszexualitás, az azonos neműek közti házasság, a feminizmus és a szekularizáció elutasításán alapulnak. Ferenc pápa úgy alakította át a Vatikán néhány központi intézményét, hogy erőteljesen csökkenjen bennük a konzervatív kultúrharcosok befolyása.

„Ezt a fajta egységtörekvést a Vatikánnak Kelet-Európa viszonylatában is vissza kellene utasítania. Ha Ferenc pápa úgymond az értékek ökumenéje jegyében nyit a Moszkvai Patriarchátus felé, könnyen előfordulhat, hogy a hátsó ajtón ugyanazok a reakciós erők zúdulnak be ismét, akiknek akcióját saját egyházában 2013 óta igyekszik elhárítani.”

Ferenc pápa még mindig sokat remél az orosz ortodoxia jelenlegi vezetésével folytatott ökumenikus párbeszédtől. Jelenleg azonban hiányzik e dialógus lényegi feltétele: a békéért, az emberi élet értékéért és az igazlelkűségért való hatékony elköteleződés. A Vatikánból érkező üzenetek célzott és stratégiai szándékú manipulálása – a Moszkvai Patriarchátus és az oroszországi média részéről – kijózanító kellene, hogy legyen.

„Valódi ökumenikus párbeszéd és az ortodoxiával való közösség nehezen képzelhető el anélkül, hogy az Orosz Ortodox Egyház vezetője jelét adná megtérésének. Megértjük és becsüljük Ferenc hosszú évek óta tartó munkálkodását a békéért és a fegyverkezés ellen.” Az ukrajnai helyzetre tekintettel azonban nem elegendő a pápa béke iránti elkötelezettségére való hivatkozás, mivel szemlátomást azok kezére játszik, akik a háborút támogatják. „Ferenc pápának egyértelművé kell tennie, hogy Ukrajna vonatkozásában hol áll a katolikus egyház.”