Esély és veszély – a mesterséges intelligencia (MI)
2024.06.20. Balogh Vilmos Szilárd szemléje
Állásajánlat!?1
Selma 2024-ben húsvéttól május elejéig több mint 4000 ügyfélnek adott tanácsot befektetési, portfólió-felülvizsgálati ügyben. De ennél többre is képes. Selma ugyanis mesterséges intelligencia (MI), ún. chatbot.2 Alkotói szerint a banki tanácsadóknak körülbelül két hétre lett volna szükségük ahhoz, hogy mindezeket a beszélgetéseket lefolytassák – mégpedig egy 30 fős csapattal 375 ezer frankért. Az Accenture tanácsadó cég felmérése szerint az MI minden más ágazatnál nagyobb változásokat hozhat a pénzügyi vállalkozások területén. Becslésük szerint akár 30 százalékkal is növelheti a bankszektor termelékenységét. Hasonlóan jelentős növekedésre nyílt lehetőség a biztosítótársaságok és a tőkepiacok előtt. A tanulmány szerzői úgy látják, hogy Svájc különösen érzékeny az MI okozta változásokra – az alkalmazásnak köszönhetően akár 45 százalékkal is csökkenhet a ledolgozott munkaórák száma.
Mindez nem a távoli jövőre vonatkozó előrejelzés. Az új technológia nem csak azzal segít, hogy éjjel-nappal rendelkezésre áll, hanem például azzal is, hogy a cégeknek többé nem kell maguknak beolvasniuk az adatokat – ezt az ügyfelek teszik meg helyettük. A mesterséges intelligencia ügytípusok szerint rendez, mintákat keres, feltárja az ellentmondásokat, csalásokat, visszaéléseket. Ma több mint 230 ezer svájci munkavállaló dolgozik „általános irodai alkalmazottként”, ők teszik ki a bankok és biztosítótársaságok alkalmazottainak többségét. Mivel a kereskedőszakma mindig is biztonságosnak, szilárdnak és tisztességesen megfizetettnek számított, ezért csak tavaly ősszel 12 ezer fiatal svájci kezdett el egy ehhez szükséges képzést. Ugyanakkor épp ezekben az ágazatokban van a legnagyobb lehetőség az MI révén történő automatizálásra.
De az egyetemi diplomások sem dőlhetnek hátra. A korábbi technológiai ugrásokkal ellentétben a generatív MI (a szöveg, kép, hang és kód létrehozására képes programok) nem a fizikai folyamatokra, hanem „a munka összetett, magasan képzett és magasan fizetett területeire” összpontosít – írja egyik tavalyi tanulmányában a McKinsey vezetési tanácsadó cég. „A legnagyobb automatizálási potenciál az olyan munkaterületeken van, amelyekhez alap- vagy mesterfokozatú diploma, esetleg doktorátus szükséges” – áll az elemzésben. Vagyis ezúttal nem a munkavállalóknak, hanem az egyetemi végzettséggel rendelkezőknek kell aggódniuk, hogy elveszítik állásukat.
A tömeges munkanélküliségtől való félelem máris terjed. Az Accenture tanulmánya szerint a svájci munkavállalók 48 százaléka úgy véli, hogy az MI miatt elveszítik munkájukat. A félelmeket a munkahelyek leépítéséről szóló beszámolók is erősítik: a UPS csomagküldő szolgálatnál 12 ezer munkahely szűnt meg, a svéd Klarna fintech (pénzügyi technológiai) cégnél 700. A Duolingo nyelvtanulási alkalmazás nem hosszabbította meg a szabadúszók szerződéseit, a Bild című német bulvárlap pedig azért bocsát el 200 alkalmazottat, mert MI végzi a lapszámok nyomdai előkészítését.
Az automatizálás növelheti a hatékonyságot – más kérdés, hogy ez hosszú távon elegendő-e a sikerhez. A cégek csökkenthetik költségeiket és rövid távú előnyre tehetnek szert. „Hosszabb távon azonban eljátszhatják esélyeiket, sőt, azt is kockáztatják, hogy kiszorulnak a piacról” – állítja Marco Huwiler, az Accenture Schweiz vezetője. Az MI sokkal többre képes a költségmegtakarításnál, olyan dolgokra is, amelyek gépi tanulás nélkül nem is léteznének, például a gyógyszeriparban. A Novartis a Microsofttal közösen fejlesztette ki a GenChemet, amely felgyorsítja az új gyógyszerekhez szükséges molekulák megtalálását. A Novartis 250 adatszakértőt vett fel erre a munkára. Korábban ilyeneket nem foglalkoztatott a gyógyszeripari óriáscég. A Roche az új antibiotikumok keresésétől kezdve a rák- és immunsejtek elemzésén át a Parkinson-kóros betegek okostelefon segítségével történő megfigyeléséig alkalmazza az MI adta lehetőségeket. Az iparág számára az MI használata eszköz arra, hogy versenyben maradjon az új gyógyszerek felfedezéséért folytatott küzdelemben.
Ezek és más példák azt mutatják, hogy az MI alkalmazása bizonyos iparágakban rendkívül előrehaladott. Az emberek és a gépek olykor kiegészítik egymást, máskor versenyeznek egymással. Hogy ez nagymértékű leépítésekhez vezetne, mert a tevékenységeket automatizálják? Szó sem lehet róla – állítják svájci szakszervezetisek.
Természetesen az MI átalakítja a munkaerőpiacot. Ma még csak kísérleti fázisban vagyunk: a legtöbb cég igyekszik megtalálni az optimális kihasználás lehetőségeit. A munkaerő iránti kereslet növekszik: új informatikai szakemberekre van szükség az automatizálásban, ugyanakkor a meglévő munkaerő sem mellőzhető a hagyományos tevékenységekben. Az MI széles körű alkalmazásának egyik akadálya az elavult informatikai rendszerekben keresendő. Feltételezések szerint az átszervezés még eltart egy ideig, öt-tíz évig. Csak ezután lehet majd az új technológiában rejlő teljes potenciált kiaknázni. Ez felhajtó hatást eredményezne az egész gazdaság számára. Egy tanulmány szerint az MI 2030-ra több mint kétszeresére növelheti a svájci GDP növekedését.
A munkaerő-piaci következmények tekintetében az olyan cégek, mint a Selma Finance, ízelítőt adnak ebből: egy technológiailag fejlett újonc alacsony költségekkel támadja a nagyágyúkat. A Selma alapítói szerint az ügyfelek 86 százaléka hasznosnak találta a chatrobottal folytatott beszélgetést. Ezt követően 34 százalékuk további befektetéseket hajtott végre. A chatbot tehát képes arra, hogy a közeljövőben nyomást gyakoroljon a befektetési tanácsadókra. Ez valószínűleg a munkaerőpiacra is hatással lesz, arra kényszeríti a hagyományos vállalatokat, hogy költségeiket a kihívók szintjére csökkentsék. Nem engedhetik meg, hogy drága kettős rendszert üzemeltessenek. Megszűnnek azok a munkahelyek, ahol az MI gyorsabbá és jobbá teszi az adott tevékenységet. Gazdasági diplomások és más egyetemi végzettségűek az ilyen átalakulások áldozataivá válnak. A munkavállalói képviseleteknek nincsenek illúzióik ezzel kapcsolatban. Az automatizálható szakmákban dolgozó munkavállalók számára az állásvesztés veszélye valós.
Reményt adnak a korábbi technológiai fellendülések tapasztalatai, ahol szintén tömeges munkanélküliségtől tartottak. Legendássá vált egy 2013-as harvardi tanulmány, amely arra a következtetésre jutott, hogy a digitális átállás következtében az Egyesült Államokban a következő években a munkahelyek 47 százaléka megszűnik. Már akkor is az irodai dolgozókat nevezték a legveszélyeztetettebbeknek. Ma pedig az USA-ban a munkanélküliség minden idők legalacsonyabb szintjén áll. Már akkor is figyelmen kívül hagytak egy apró, de döntő különbséget: a munkahelyek és a tevékenységek eltűnnek, a munkaerő nem. Ez ma sem lehet másképp. Minden új technológia új tevékenységeket hoz magával. Olyanokat, amelyekről ma még nem is tudunk.
Jogalkotás – EU
A világon elsőként az Európai Unió parlamentje foglalkozott az MI alkalmazások jogi szabályozásával. Ehhez meg kellett határozni azt is, hogy mit értünk mesterséges intelligencián.3 A definíció szerint az MI a gép azon képessége, amellyel utánozza az emberi képességeket (gondolkodás, tervezés stb.). Lehetővé teszi a technikai rendszerek számára, hogy érzékeljék a környezetüket, kezeljék az érzékelt dolgokat, és adott cél elérése érdekében problémákat oldjanak meg. A számítógép adatokat fogad (amelyeket már előkészített vagy saját érzékelőivel, például kamerával gyűjtött), feldolgozza azokat és reagál. Az MI rendszerek a korábbi cselekvések következményeinek elemzésével és autonóm munkavégzéssel képesek igazodni cselekvéseikhez.
Az EU digitális stratégiája részeként kívánja szabályozni az MI-t, kihasználva annak számos előnyét. A EU-Bizottság 2021 áprilisában tett javaslatot az MI-re vonatkozó első uniós jogi keretre. Ajánlásában a különböző rendszerek elemzésére törekszik, illetve osztályozza azokat a felhasználókat érintő kockázatok alapján. A különböző kockázati szintekre több vagy kevesebb szabályozás vonatkozik.
Az Európai Parlament mindenekelőtt azt szeretné biztosítani, hogy az EU-ban használt MI rendszerek biztonságosak, átláthatóak, nyomon követhetők, megkülönböztetés-mentesek és környezetbarátok legyenek. Az MI rendszerek ellenőrzése nem automatizálható, embereknek kell végezniük. Az új rendeletek a szolgáltatók és a felhasználók számára az MI rendszer által jelentett kockázat alapján állapítják meg a kötelezettségeket.
Az MI rendszerek elfogadhatatlan kockázatúak, ha az emberekre nézve fenyegetést jelentenek. Ezek használata tilos. Ide tartozik az egyének vagy bizonyos veszélyeztetett csoportok kognitív viselkedésmanipulációja, például a hangvezérelt játékok, amelyek veszélyes viselkedésre ösztönzik a gyermekeket; a szociális „pontozás” – emberek osztályozása viselkedés, társadalmi-gazdasági státus és személyes jellemzők alapján; természetes személyek biometrikus azonosítása és kategorizálása; valós idejű távoli biometrikus azonosító rendszerek, például arcfelismerés. Egyes kivételek bűnüldözési céllal engedélyezhetők. A valós idejű távoli biometrikus azonosító rendszerek korlátozott számú súlyos esetben engedélyezettek. A távoli biometrikus utólagos azonosítási rendszerek, amelyeknél az azonosítás jelentős késéssel történik, súlyos bűncselekmények üldözése esetén bírói ítélet alapján engedélyezhetők.
A természetes személyek egészségére és biztonságára vagy alapvető jogaira nagy kockázatot jelentő MI-vel működő rendszerek magas kockázatúnak minősülnek és két fő kategóriába sorolhatók. 1. Az uniós termékbiztonsági rendeletek hatálya alá tartozó termékekben használt mesterséges intelligenciával működő rendszerek (játékok, légi közlekedés, járművek, orvostechnikai eszközök, felvonók). 2. Olyan MI-vel működő rendszerek, amelyek meghatározott területekhez tartoznak, és amelyeket egy uniós adatbázisban kell nyilvántartásba venni: kritikus infrastruktúrák kezelése és működtetése; oktatás és képzés; foglalkoztatás, munkaerő-gazdálkodás és az önfoglalkoztatáshoz való hozzáférés. Az alapvető magán- és közszolgáltatásokhoz és ellátásokhoz való hozzáférés, valamint ezek igénybevétele, vagyis a jogérvényesítés; a migráció, a menekültügy és a határellenőrzés kezelése; támogatás a jogszabályok értelmezésében és alkalmazásában. Minden magas kockázatú MI-t alkalmazó rendszert forgalomba hozatala előtt és az életciklusa során is értékelnek majd. Az illetékes nemzeti hatóságokhoz panasz nyújtható be a mesterséges intelligencia alapú rendszerekkel kapcsolatban.
Az olyan generatív modellek, mint a ChatGPT, nem minősülnek magas kockázatúnak, de meg kell felelniük az átláthatósági követelményeknek és az uniós szerzői jognak. Vagyis közzé kell tenni, hogy a tartalmat mesterséges intelligencia generálta, és ki kell alakítani egy modellt annak megakadályozására, hogy illegális tartalmat generáljon. Ezen túlmenően a felhasznált, szerzői jogvédelem alatt álló adatok összefoglalóit közzé kell tenni. Az általános célú és jelentős hatású, rendszerszintű kockázatot jelentő MI-rendszereket, mint például a GPT-4 MI-modellt, alaposan értékelni kell, és minden súlyos incidenst jelenteni kell a Bizottságnak.
A törvény célja, hogy a kis és közepes, valamint a startup vállalkozásoknak lehetőséget biztosítson a mesterséges intelligenciamodellek fejlesztésére és betanítására, mielőtt azokat a nagyközönség elé tárnák. Ezért a nemzeti hatóságoknak valós körülményeket szimuláló tesztkörnyezetet kell biztosítaniuk.
A EU Parlament 2024 márciusában elfogadta a mesterséges intelligenciáról szóló törvényt. A jogszabályt a hatálybalépésétől számított 24 hónap elteltével kell teljeskörűen alkalmazni, egyes részei azonban már korábban életbe lépnek. Az elfogadhatatlan kockázatot jelentő mesterséges intelligenciarendszerek tilalma a hatálybalépéstől számított hat hónap elteltével lép életbe; a magatartási kódexeket a hatálybalépéstől számított kilenc hónap elteltével kell alkalmazni; az általános célú mesterségesintelligencia-rendszerekre vonatkozó, az átláthatósági követelményeknek megfelelő szabályokat a hatálybalépéstől számított tizenkét hónap elteltével kell alkalmazni. A magas kockázatú rendszereknek több idő (36 hónap) áll majd rendelkezésre a követelmények teljesítésére.
Túl a szoftveren – az ember4
Az MI alkalmazásainak sokrétűsége felveti a kérdést: valójában mi teszi az embert emberré? Ugyanis az MI a fentebb is idézett definíció szerint olyan feladatokat és funkciókat lát el, amelyeket eddig csak ember volt képes ellátni. A megfelelően kialakított ún. generatív algoritmusok szövegeket, képeket, zenét, filmet, illusztrációkat készítenek, és a jövőben valószínűleg többre is használhatóak lesznek. A pozitív és negatív hatások ma még nem igazán mérhetők. A kutatás évtizedek óta dolgozik azon, hogy az olyan emberi teljesítmények, mint az érzékelés, gondolkodás, ítéletalkotás, cselekvés digitális módon modellezhetővé váljanak, vagyis az embertől független módon is működjenek.
A jelenleg legsikeresebb alkalmazások a 2000-es évek eleje óta a Deep Learningre épülnek. Ez az MI-változat az agy működésének mintáját követve úgynevezett „neurális hálózatokkal” dolgozik. Technikailag ezek egyszerű számítási egységekből álló, többrétegű hálózatok, amelyek rendkívül összetett matematikai funkciókat kódolhatnak. Ez teszi lehetővé, hogy a Deep Learning algoritmusok hatalmas mennyiségű adatban összetett mintákat azonosítanak, majd ezekből előrejelzéseket készítenek. Varázslatról szó sincs – ez egyszerű alkalmazott matematika. Ráadásul ennek a rendszernek nincs szüksége semmilyen „intellektuális” tulajdonságra.
Jóval meglepőbb a modern „generatív” rendszerek teljesítménye. Különösen izgalmasak azért is, mert ezek a termékek zseniálisnak, esztétikusnak és kreatívnak tűnhetnek. Hatalmas mennyiségű adat statisztikai elemzésével, feldolgozásával és újrakombinálásával képesek teljesen új, az ember számára is érthető szövegeket és képeket létrehozni. Az MI-alkalmazásoknak ezek a kiemelkedő és látszólag „szellemi” eredményei sajátos módon szembesítenek bennünket emberi önképünkkel: van-e még bármi, ami kategorikusan megkülönböztet minket a gépeinktől?
Ez a kérdés a kortárs antropológia számára kihívást jelent, hiszen sem ismeretelméleti, sem ontológiai, sem morális szempontból nem foglalkoztak vele. Így egyfajta vákuum keletkezett. Az ember és az állat, illetve az ember és a gép közötti határok egyrészt az evolúciós gondolat, másrészt az MI vívmányai miatt elmosódni látszanak. Az MI-vel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy az emberi elme végső soron nem más-e, mint információfeldolgozási folyamatok összessége, hasonlóan a többi élőlényben és a gépi algoritmusokban végbemenő ilyen folyamatokhoz.
Sokan a generatív MI-modelleket megismerve úgy vélik, hogy elegendő okunk van arra, hogy a számítógépes programoknak valami tudatszerűséget, esetleg személyvoltot tulajdonítsunk. Az „OpenAI” cég a GPT-4 termékében (és a GPT-4.5 és GPT5 bejelentett utódtermékekben) még az „általános mesterséges intelligencia” szikráit is látja, azaz az intelligencia olyan formáját, amely az emberéhez hasonló vagy akár azt felülmúló intelligenciát jelenthetne. Természetesen az ilyen kijelentések is a nagy hagyományú, kifinomult marketing- és pénzszerzési stratégia részei.
A gyakorlat szempontjából hasznosnak tűnik, hogy az „intelligencia” fogalma egyaránt használható emberek és „gépek” esetében. Ez azonban többnyire zavart idéz elő. Vajon az egyszerű számítások elvégzésére, az adatok feldolgozására, bizonyos problémák absztrakt megoldására, valamint a latin „intellectus” értelmében vett belátó megértésre használt algoritmusokat nevezhetjük-e „intelligensnek” abban az értelemben, ahogyan azt az ember testi értelmének, eszének tulajdonítjuk? Hasznos lehet az emberi észben egyesülő két aspektus filozófiai megkülönböztetése: az ész egyrészt igaz állítások révén megszerzendő ismeretekre törekszik, másrészt a jó élet értelmében vett felelős cselekvésre irányul.
Az „intelligenciának” ez a differenciált fogalmi megközelítése a behaviorizmus és a funkcionalizmus feltevései alapján redukálódott. Mindkét paradigma szándékosan kizárja azt a kérdést, hogy mi az intelligencia, és csak azt igyekszik pontosan leírni, hogyan zajlanak le és miként működnek ezek a folyamatok. Ez egybeesik azzal a ténnyel, hogy a jelenlegi Deep-Learning-algoritmusok sokrétűek és összetettek és így az ember nem érti, hogyan jutnak el az eredményeikhez konkrét egyedi esetekben. Ugyanakkor elemi matematikai eljárásmódjuk nagyon is érthető. Ezért is nevezik őket „fekete doboz algoritmusoknak”.
Így a kognitív tudományokban az emberi elme a test „hardverén” futó „szoftverként” értelmezhető. Vagyis az emberi elme ugyanolyan kauzálisan determinált és az agyi állapotok leírásán keresztül egyértelműen meghatározható lenne, mint a számítógépeink algoritmikus szoftveralkalmazásai.
Ezek a paradigmák azonban az utóbbi időben megkérdőjeleződtek. Ugyanis nem tudják megmagyarázni az emberi tudatosságot, szándékosságot, intencionalitást, az értelem és jelentőség kialakításának képességét, vagy a gyakorlati életvezetés szabadságát. Ehhez többek között a nyelven kívüli valóságra való hivatkozás képessége szükséges. Sokáig figyelmen kívül hagyták, hogy a látszólag részvételmentes megfigyelői perspektívából (harmadik személyű perspektíva) származó magyarázatok feltételezik a résztvevői perspektívát (első és második személyű perspektíva).
Jobb megközelítésnek látszik az a koncepció, amely testiséggel rendelkező (embodied), beágyazott (embedded), megvalósított (enactive) és kiterjesztett (extended) megismerés elgondolását követi.5 Ezek a megközelítések kifejezetten vizsgálják a test és a környezet szerepét a kognitív teljesítmény szempontjából. A filozófia, a pszichológia, a biológia és a robotika eredményeit is beépítik vizsgálódásaikba. Míg az emberi intelligenciát alapvetően, konstitutívan a testiség organikus, tapasztalati, önreflexiós és szociális dimenziói határozzák meg, addig az úgynevezett „mesterséges intelligencia” teljesen formalizálható és kauzálisan meghatározható. Ezek a különbségek az emberi elme és az MI-alkalmazások között kategorikus jellegűek. Jelenleg nem látható, hogy kiegyenlíthetők lennének – legalábbis a jelenlegi mesterséges intelligencia-architektúrák segítségével.
Ha mesterséges „intelligenciáról” beszélünk, tudatosítanunk kell, hogy metaforát használunk, amelyen egy formalizált, valószínűségi alapon működő rendszert értünk. Valójában valami nem éppen „ráillőt” alkalmazunk egy algoritmusra. A mesterséges intelligencia elnevezést csakis átvitt értelemben használhatjuk, mivel a GPT-4 nem „érti” az általa generált szövegeket, és ezek nem is egyfajta megfontolásból, belátásból íródnak. Pusztán statisztikai valószínűségek és adatalapú előrejelzések alapján jöttek létre.
Szigorúan véve csak a testi, véges és sérülékeny embereknek vannak „problémáik”, amelyeket az adatalapú algoritmusok segítségével akarnak megoldani, illetve céljaik, amelyeket azok segítségével akarnak megvalósítani. Ily módon az algoritmusok kizárólag alkalmazásuk környezetében tekinthetők „intelligensnek”, amikor is segítségükkel problémákat oldunk meg. MI-knek nem jut „eszébe”, hogy MI-t készítsenek. Az MI „problémamegoldásai” csak emberi kontextusban lehet értelmes vagy értelmetlen, mégpedig azért, mert az MI nem rendelkezik eredendő intelligenciával, és csak az emberi ok-okozati összefüggések nyomán szimulálja az intelligenciát. Talán helyesebb lenne „kiterjesztett intelligenciáról” beszélni: az algoritmusok önmagukban nem intelligensek, pusztán az emberi intelligencia kiterjesztései az ember-gép rendszerek kontextusában. Talán ennél is jobb lenne, ha visszanyúlnánk McCarthy (tőle származik az MI megjelölés) előtti időkre, és „komplex információfeldolgozásról” beszélnénk.
Mi lehetne az az alternatíva, amely a jövőt egy másik, holisztikus emberképből kiindulva gondolná el? Előbb persze választ kell adni arra, miként integrálható a technika – tehát az MI is – életünkbe úgy, hogy képessé váljunk azt tenni, amit valóban akarunk, és ami az életet jobbá teszi. A kérdés józan és kritikai megválaszolása megköveteli, hogy reális képünk legyen mind az emberről, mind pedig a technikáról, valamint ezek egymáshoz való sokrétű összefonódásáról. Fontos források ezzel kapcsolatban azok a megfontolások, amelyek az ember és gép kapcsolatát vizsgálják.
A vezető gondolat az a felismerés, hogy az emberi lét elképzelései, az öntudat és a technológia fogalmai kölcsönösen hatnak egymásra és változtatják egymást. Azok, akik mesterséges intelligenciát terveznek, megváltoztatják a velük kapcsolatba kerülő embereket is. Ezért lehetetlen elszigetelni egymástól az embert és a technológiát. Ugyanakkor rendszeres egymásrautaltságuk ellenére az embereket és a technológiát világosan meg kell különböztetni egymástól. Az emberek testiséggel bíró, racionális, szabad, megkérdőjelezhetetlen méltósággal felruházott lények, akik képesek az értékek megosztására, célok megfogalmazására és az együttélésnek a közös emberi életmód alapján való kialakítására. Még a legkifinomultabb Deep Learning-alkalmazások sem jelentik együtt mindezt.
Társadalmi szempontból tehát rajtunk, embereken múlik, hogy megegyezzünk abban, hogyan akarjuk alakítani a technologizált jövőt, és milyen értékek vezéreljenek minket eközben. Ez a felismerés az alapja a jövőorientált, értékalapú technológiai tervezésnek.6
Éppenséggel ez a gyakorlati kiindulópontja a technológia kortárs teológiájának, amely a jó élet horizontját vállalva a technológia lehetséges integrációjának kérdésével foglalkozik. A reális válasz összekapcsolja tehát a technológia felvilágosult megértését az emberség józan, realista szemléletével figyelembe véve a pozitív lehetőségeket, de a szakadékokat is.
Az emberi szellem holisztikus testiségéből adódóan embervoltunk ápolása magában foglalja a kulturális és spirituális gyakorlatokat, amelyek lehetővé teszik az emberekben rejlő jó kibontakozását. Egyedül az embereken keresztül szolgálhatja a technológia is a jót.
Etikai határok7
A technikai fejlődéssel kapcsolatos kérdések nem oldhatók meg mindenkor jogi úton, hanem etikai megfontolásoknak kell ehhez alapot szolgáltatni. 2021 novemberében az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) 193 tagállama az UNESCO általános konferenciáján elfogadta a Mesterséges intelligencia etikájáról szóló ajánlást.8 Ez a témával kapcsolatos első globális normatív eszköz. Célja nemcsak az emberi jogok és az emberi méltóság védelme, hanem az emberközpontú MI-fejlesztés előmozdítása is. Az ajánlás az MI-val kapcsolatos technológiákra vonatkozóan a nemzetközi joggal, különösen az emberi jogokkal teljes összhangban álló, globálisan elfogadott etikai normákat tartalmaz.
Az ajánlás szerint az etikai és jogi irányelveket az MI-rendszerek teljes életciklusa során be kell tartani, és a szükséges adatoknak lehetőség szerint nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük. A jogalkotók feladata, hogy keretet biztosítsanak az etikai hatásvizsgálatok elvégzéséhez, és ezáltal biztosítsák a nyilvános ellenőrzést. A digitalizációnak fenntarthatónak kell lennie, a fenntarthatóságot pedig digitálisan kell megtervezni. Az MI-t mindig a fenntartható fejlődési célok szempontjából kell felülvizsgálni. Az is fontos, hogy az MI-re vonatkozó szabványokat inkluzív, részvételi folyamatok keretében tárgyalják meg és így a lehető legszélesebb körű elfogadottságot érjék el.
Felmerül a kérdés, miért az etikai ajánlás került itt előtérbe, és miért nem egyfajta jogi szabályozás. Az etikai szabályokra való összpontosítás szándékos választás, hiszen ezek mindig szorosan kapcsolódnak az emberi jogi kötelezettségekhez és azokkal indokolhatók. A világosan meghatározott etikai értékek és elvek többféleképpen kapcsolódnak a joghoz. Segíthetnek a jogi normák értelmezésében azáltal, hogy irányítják a technológiai fejlődést és megfelelő keretet biztosítanak. A megfogalmazott etikai értékek figyelmet fordítanak a „vakfoltokra” (Blind Spots): a nemek közti egyenlőségre, a fenntarthatóságra, a globális fejlődésre (főként a bolygó déli fejlődésére) és az oktatásra.
Az elmondottakból egyrészt világossá válik, hogy az ajánlás az MI etikáját társadalmi feladatként értelmezi. Teljesítéséhez a polgároknak az MI lehetőségeire és kockázataira való érzékenyítése szükséges. Másrészt az ajánlás az MI etikáját közvetlenül alkalmazható normák forrásaként is meghatározza. A hangsúly nem az elvont követeléseken, hanem a konkrét fejlesztéseken van.
Az ajánlás kihasználja az etika előnyeit a joggal szemben. Főként a megfelelő politika kidolgozása és végrehajtása, valamint a jogi normák tisztázása tekintetében. Az etikára és az ajánlásból fakadó nem-kötelező érvényűség jogi státuszra való hivatkozással mind az emberi jogok, mind a gyakorlati megvalósításra való törekvés erős hangsúlyt kap a dokumentumban. Ez nem lett volna lehetséges a „kemény” globális MI-jogra vonatkozó célkitűzéssel, hiszen sok esetben a normatív szabályozás még csak most van megszületőben.
Az MI-vel kapcsolatos etikai követelmények sokrétűek és összetettek. Egyfajta normatív keretet alkotnak az alábbi „útjelzők”. Az óriási adatmennyiség feldolgozása miatt az MI-rendszerekkel szemben számos előítélet keletkezhet. Ezért olyan tréningre van szükség, amely ezeket az előítéleteket megszünteti. A felhasználó számára a többszörös összetétel, hálózatos elrendezés miatt a működés többnyire átláthatatlan, mégis egyfajta transzparencia elérése fontos követelmény. A felhasznált adatok védelme, az MI-rendszer használat előtti tesztelése és annak felügyelete szintén elengedhetetlen. Persze az MI elmélyítheti a meglévő „digitális árkokat”. Ezért a helyes használat feltétele, hogy alkalmazása a fenntartható fejlődést szolgálja. Mindezek természetesen szabályozást követelnek, amelyek kidolgozásához elengedhetetlen a társadalmi párbeszéd.
Az MI és az istenkérdés
Ha az MI fentebb már szóba hozott gyors fejlődését tekintjük, akkor kénytelenek vagyunk első pillanatra kellemetlennek tűnő megállapításokat tenni. Nemcsak a funkcionális gondolkodási műveletek, hanem az érzelmek szimulációja, párosulva a reflexió, a fejlődés és a stratégiai gondolkodás képességével, mintha elérte volna a csúcsot: a funkcionalizmus teljesen totalitárius, mindenre kiterjed. Mintha az összehasonlíthatatlanság utolsó szigetei is mérhetővé válnának, és a „transzfunkcionalizmus metaszintre emelése” minden erőfeszítés ellenére nem hozna igazi kiutat.
A számítógépek már most is vitathatatlanul felülmúlják az emberi agyat, főként a funkcionális intelligenciát illetően. Egyetlen sakkmester sem tudta még legyőzni a Stockfish 15-öt, a jelenleg legjobb sakkozó számítógépet. Még a korábban legyőzhetetlennek hitt Garri Kaszparov is veszített ellene, és emiatt depressziós lett.
A szimulációk előreláthatóan tovább fognak fejlődni, még akkor is, ha a homo sapiens jelenleg még buzgón keresi felsőbbrendűségének bizonyítékát, és mindig megtalálja azt a pontot, ahol a ChatGPT „hülyét csinál magából”. Ugyanakkor gyorsan hajlunk arra, hogy a számítógépnek, az MI-nek érzéseket tulajdonítsunk. Az MI biztosan nem fog soha szégyenkezni semmi miatt. Szégyenkezést azonban szimulálhat – méghozzá nagyon jól.
Az úgynevezett transzhumanizmus körüli tudós spekulációk vitája óta tudjuk, hogy a halandó ember és a potenciálisan halhatatlan „adatlény” közötti sajátos különbséget nem lehet eltüntetni. Hiszen ma már világos, hogy aki a számítógép (okostelefon, laptop stb.) áramellátását megszünteti, nem követ el gyilkosságot.
Ennek elfogadása ellenére a teljes körű „mentesítés” semmiképpen sem adható meg. Minél jobb lesz az MI szimulációs teljesítménye, annál hatékonyabb lesz, és annál könnyebb lesz összetéveszteni a természetes intelligenciával. A különbség a szimulált és az eredeti között láthatatlanná válik.
Nyilvánvaló mindebből, hogy a totalitárius vonásokkal rendelkező funkcionalizmus valóságos veszély, ezért komolyan kell venni. Vagyis a természetes intelligencia számára elkerülhetetlen legfőbb kérdés a végső transzfunkcionális tekintély kérdése: van-e valami, ami kívül áll a funkciók világán? Létezik-e végső soron olyasmi, mint egy archimédeszi pont a funkcionalizmus világán kívül?
A vallástörténetből vett párhuzam alapján Eckhard Nordhofen (Gießeni Egyetem) merész felvetést tesz, meglepő aktualitást adva Izrael egy és egyetlen Istenének, JHVH-nak, aki az egész világ teremtőjeként egyfajta „kívülálló”.
„Ezt a nagyszerű innovációt csak akkor értjük meg, ha felismerjük transzfunkcionalitásának központi magját. Ez ugyanis a politeizmus funkcionális isteneinek kritikus alternatívája. A politeizmusban minden istenségnek megvolt a maga funkcionális felelőssége: szerelem, háború, termékenység, egészség – nagyjából minden emberi érdekhez tartozott egy égi címzett. JHWH ezzel szemben nem volt felelős semmiért konkrétan, ő mindenért felelős volt. Nem is volt része a kozmosznak, hiszen ő volt a teremtője […]. És ebben rejlik aktualitása.”9
De mindez nem jelent-e paradoxont? Úgy tűnik ugyanis, hogy ha lemondunk a metafunkció kereséséről, akkor a mindenféle funkciótól való mentesség felé tartunk. A válaszhoz Nordhofen a zsidó szombat problematikájának elemzésével szeretne eljutni:
A munkamentes nap a céltól való mentességre emlékeztet. Mint időtartam és mint megszakítás beágyazódik a hétköznapi idő folytonosságába, amelyben az emberek dolgoznak, azaz célokat követnek. Hétnaponta egy szombat. Ez a nap – amelyen az emberek nem a saját céljaikat követik – JHVH-é kell, hogy legyen. Tehát kezdetben ez is a transzfunkcionalitásra való emlékezés. De egyben nagy ajándék is a pogány emberiségnek. A heti ritmus kitalálása nem azért volt világszerte sikeres, mert az egész világ követni akarta a Tóra egy isteni parancsolatát, hanem nagyon is gyakorlati, azaz funkcionális okokból. Természetesen az Úr napjának is megvan a funkciója. A vállalkozók és a szakszervezetek ezt jól tudják. A pihenésről és a munkaerő reprodukálásáról szól. Tehát még az istentelenek is élvezhetik a szabadnapot, nem beszélve a szabadidő-iparról. Megtanuljuk: először is, a funkcionalizmus világából nincs menekvés. A funkcionalizmus minden műalkotása, katedrálisa, szimfóniája és egyéb létesítménye végső soron a gravitációnak van alávetve, és pénzbe is kerül. De aztán ott van az az aktív valóság, amely emberré tesz minket. Ez az az erő, amely arra késztet, hogy folyamatosan átlépjük és elmozdítsuk a határokat, beleértve a funkcionalizmus határait is. Mivé lennénk nélküle, az erő nélkül, amely Isten képmása? Egyedül ez segít abban, hogy egyáltalán hasznosítani tudjuk a funkcionalizmust, de abban is, hogy távol tartsuk, hogy megértsük, irányítsuk, és ha kell, megfékezzük.10
A bibliai monoteizmusnak a Kiv 3,15-ben megjelenő „itt vagyok” megjelölése, „névtelensége” a funkcionalizmus visszautasítása is egyben. A JHVH név nem utal semmire, ami meghatározott, ami konkrét. A Névnek nincs referenciája, pusztán a létezést jelöli. Nem lehet rá ujjal mutogatni: „íme, itt van”. A jelenvalóság és elrejtettség szimultán megjelenése ez, utánozhatatlan, nem szimulálható. A jelenvalóság csodálatos lenne, szó szerint csoda lehetne. De az után kapaszkodunk, ami elérhetetlen. A legfontosabb az, ami rejtve marad előttünk, ami nem funkcionalizálható. JHVH a funkcionalizmus „Másika”.