A kép forrása: domradio.de
Szemle

Spirituális visszaélés a katolikus egyházban

2022.02.21.  Balogh Vilmos Szilárd

„A spirituális élet nem szenved csorbát, ha számot vet azzal a teológiai meglátással, hogy az ágostoni platonizmus-dualizmus keverék valójában olyan tévedés, amelynek következményei rendkívül veszélyesek lehetnek. Isten kegyelme és a teremtmény szabadsága nem ellenlábasok, hanem a kegyelem teszi lehetővé a teremtményi és megváltási rend szabadságát – hangsúlyozza a nyugalmazott dogmatika professzor. A keresztény antropológia alaptétele így hangzik: »Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt« (Ter 1,27a). Mi mást jelenthetne ez az istenképiség, ha nem az isteni szabadságban való részesedést? Csak így lehet az ember Isten megbízottja a teremtmények között (Ter 1,28 sk). A bűnnel az ember saját szabadságát kockáztatja, de éppen a katolikus hagyomány hangoztatta állandóan, hogy azt sohasem veszíti el teljesen. A Krisztus általi megváltás az eredeti szabadság helyreállítása, miként Pál az alapvető keresztény szóteriológiát összegzi: »A szabadság által szabadított meg minket Krisztus. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok magatokat újra a szolgaság igájába fogni!« (Gal 5,1). A lelki, spirituális ember tehát akkor formálódik az evangélium szellemének megfelelően, ha eljut Isten gyermekeinek a szabadságára. Vagyis, ha Isten képmásaként teret kap és enged az önmegvalósításra, tehát feladja azt az életformát, amit például az itt tárgyalt közösségek tagjaikra rákényszerítenek. Az ugyanis nem lenne keresztény. A felelős szabadság itt vázolt gondolatában rejlik az emberi jogok gyökere is.”

A teljes szemle a Mérleg 2018-2019-es összevont számában jelent meg és itt olvasható »