Szükség van a reformok folytatására és elmélyítésére – XIV. Leó pápa kritikus méltatása megválasztásának első évfordulóján

Sajtóközlemény 

A Wir sind Kirche (Egyház vagyunk) német egyháznépi mozgalom és a Wir sind Kirche osztrák platform differenciált mérleget von XIV. Leó pápa első hivatali évéről. A tavaly májusban megválasztott egyházfő az első naptól kezdve erős profilt adott pápaságának és a pápai szolgálatnak, legyen szó a béke középpontba állításáról, egyértelmű felszólalásáról minden háborús uszítás – így az amerikai politika – ellen, vagy az afrikai útja során elhangzott üzenetekről. Leó fáradozása a békéért és a világpolitikai szintű együttműködésért joggal részesül nagy elismerésben és ébreszt reményt a világszerte dúló válságok közepette. Sokkal nehezebb dolga lesz, ha a római katolikus világegyházon belül kíván olyan békét és egységet teremteni, amely kiállja a jövő próbáját.

Programadó örökség

Okos, világot látott és nagy vezetői tapasztalattal rendelkező szerzetesként Leó pápa azt folytatja és váltja valóra, amit karizmatikus elődje, Ferenc pápa keltett életre és szabadított fel. Dilexi te kezdetű, túl kevés figyelmet kapott apostoli buzdításában Leó átveszi és továbbírja Ferenc programadó örökségét, „a szegények melletti elköteleződést”. Elődjének missziós irányvonala a keresztény hit központi üzeneteként határozza meg a szegényekért és velük együtt való cselekvést feladatát. A Ferenc és Leó közti folytonosságot kifejező dokumentum dicséri a keresztény kinyilatkoztatás új értelmezését a modern társadalmi, munkaügyi, gazdasági és kulturális viszonyok között, ami a hívők („laikusok”) nélkül elképzelhetetlen. A Wir sind Kirche szervezet a Dilexi te-t megfelelő alapnak tekinti a számos időszerűvé vált szinodális formában történő meghozatalához, amely kijelöli a továbblépés irányát, és amely az egész római katolikus egyházat, sőt, az egész emberiséget érinti.

Világszintű kulturális és vezetői tapasztalat

A karizmatikus és rendszerbontó Ferenctől eltérően az általa utódként felépített, inkább hűvösnek tűnő, „összamerikai” XIV. Leó csapatjátékos, aki világszintű kulturális és vezetői tapasztalattal rendelkezik, tanácsot kér, és a tanácskozásba rendszeres konzisztóriumok keretében bevonja a Vatikánt és a kardinálisokat. Ez fenntarthatóbb eljárásmód, de sajnos lassíthatja a sürgetően szükséges reformokat. Elkerülhetetlen azonban az olyan, hatalomra és elavult antropológiai nézetekre épülő, félreértett hagyományok gyors felszámolása, amilyenek rendjének alapítója, Szent Ágoston tanításában is megtalálhatók.

Néhány konkrét teendő

Leó pápa a szükséges egyértelműséggel kiáll az emberi méltóság és az emberi jogok mellett – például a kirekesztettek és a menekültek esetében –, ezért őt is annak alapján kell megítélni, hogy vezetése alatt hogyan valósulnak meg az emberi jogok a saját egyházán belül. Eddigi kijelentései közül néhány ezért ellentmondásra ad okot.

Klerikalizmus

Amikor Leó kijelenti, hogy az egyház hierarchikus rendjét nem ember alkotta, vagy hogy a nagycsütörtöki lábmosást csak papok végezhetik, talán azt reméli, hogy megnyugtatja az elbizonytalanodott férfi klerikusokat. E kijelentéseket azonban jó teológiai érvekkel egyértelműen cáfolni lehet és kell is. Leküzdendő a metafizikailag és teológiailag tévesen megalapozott klerikalizmus, beleértve problematikus nőképét és az egyházon belüli demokrácia megtagadását minden szinten. Felül kell vizsgálni a cölibátus kötelezettségét.

Nőkérdés

A nők pappá szentelésével kapcsolatos kitérő nyilatkozatai különösen a nyugati kulturális térben nagy csalódást okoztak. A világszinódus megmutatta, hogy a „nőkérdésnek” világszerte nagy jelentősége van. A világszinódus 5. tanulmányi csoportjának („Nők”) közzétett zárójelentése egyértelműen rámutat, hogy mára a teológiában is különböző álláspontok léteznek. Figyelemre méltó, hogy Leó pápa is inkább kulturális, mint teológiai akadályokat lát a nők pappá szentelése előtt. Ez lehetőségeket nyit meg és cselekvésre kötelez. Végül is a katolikus egyház valószínűleg a világ legnagyobb oktatási intézménye, és Leó nagy hangsúlyt helyez az oktatásra és a képzésre. A nők valódi egyenjogúságának minden szinten történő megvalósításával a katolikus egyháznak úttörő szerepe lehetne, sőt, kellene is, hogy legyen világszerte a nők helyzetének érdemi jobbításában.

Szinodalitás

Az egyház jövője szempontjából nem csupán a Ferenc pápa által kezdeményezett szinodális folyamat folytatásának, hanem a valódi szinodalitásnak és az egyenrangú részvételnek is döntő jelentősége van. XIV. Leó pápa bíborosként aktívan részt vett a szinódusi üléseken, és most jótáll azért, hogy legyen folytatásuk. Ez az első lépés, amely azonban nem elegendő. Döntő fontosságú a szinodális folyamat átalakítása valódi szinodalitássá az egyház minden szintjén, a laikusok kötelező részvételével és a felelősségből való részesedésével, valamint a püspökök és az egyházi tisztségviselők elszámoltathatóságával. A laikusok és a püspökök által közösen hozott döntéseknek erkölcsileg és jogilag is kötelező érvényűnek kell lenniük a klérus számára. A pusztán tanácsadói szerep nem elegendő. Az egyházjog megfelelő és időszerű módosítása nélkül a valódi lelkipásztori, strukturális és tanítóhivatali reformok megmaradnak a merő látszat szintjén.

Szexuális és lelki erőszak

A szexuális és spirituális erőszakot, amely évtizedek óta rombolja a katolikus egyház hitelességét, Leó pápa egyértelműen szóba hozta első konzisztóriumán. Sok országban ezt a témát még mindig figyelmen kívül hagyják vagy kicsinyítik. Akárcsak a németországi Szinodális Út során történt, nincs más megoldás, mint hogy a világ minden táján határozott fellépést követeljünk az egyházi vezetéstől, és foglalkozzunk a hatalommal való visszaélés, az erőszak és az eltussolás rendszerszintű okaival.

Nemi erkölcs és liturgikus áldások

A németországi Szinodális Út és egyes püspökök által elhatározott áldási szertartások nemrégiben ismét megerősített elutasítása a pápa és a Vatikán részéről nemcsak csalódást kelt, hanem a kulturális környezethez igazodó fejlődést is megakadályozza. Üdvözöljük, hogy XIV. Leó pápa a szexuális erkölcs terén fennálló nézeteltérést nem tekinti olyannak, amely egyházszakadásra adna okot, és fontosabbnak tart más, az „igazságossággal kapcsolatos kérdéseket”. De az egyháznak szembe kell néznie a valósággal: egy olyan szexuális erkölcs, amely kizárja hívők millióit és tagadja életük valóságát, Jézus egyetemes szeretetparancsának fényében tarthatatlan. Amíg olyan tanokhoz ragaszkodunk, amelyek figyelmen kívül hagyják a modern humán tudományok eredményeit és kirekesztenek embereket, az egységről szóló mindenfajta hiteltelen és üres ígéret.

Tradicionalisták

Leó helyesen látja azt a veszélyt, hogy a „régi miséről” folyó vitát a zsinat előtti teológia erőltetésére használják fel. A Wir sind Kirche szervezet nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy semmilyen módon ne engedjünk sem a Piusz Testvérületnek, amely már a jelenlegi pápa korábbi elődjét [XVI. Benedeket] is megtévesztette, sem pedig egyéb szakadár mozgalmaknak. Az egységnek is vannak határai.

Az első enciklika

XIV. Leó pápa első, 2026. május 15-re – napra pontosan 135 évvel XIII. Leó első szociális enciklikája, a Rerum Novarum utánra – bejelentett enciklikája, a Magnifica humanitas nagy lehetőséget kínál arra, hogy az egyház a globalizáció, a technizálódás és a „mesterséges intelligencia” jelenlegi kihívásaira tekintettel olyan etikai irányelveket adjon, amelyek világszerte figyelmet kaphatnak. A megfogalmazott mércékhez azonban a katolikus egyháznak is tartania kell magát – ilyen például a Quadragesimo Anno 1931-ben megfogalmazott szubszidiaritás-elve, azaz a saját felelősségvállaláson alapuló lényegi decentralizáció és regionalizáció.

München, Innsbruck, Róma, 2026. május 7.