Reklámszünet? – Gondolatok egy miselátogatás után
2026.01.13. David Fuchs
„… maradj! Nézd, előtted van az egész ország, mehetsz, ahová jónak és helyesnek látod!” (Jer 40,4)
Nemrég újra elmentem egy katolikus templomba. Mégpedig önként. Hangverseny miatt voltam ott. Azt kell mondanom: gyönyörű volt. Tényleg. Ott ülnek a zenészek, évszázadok óta ismert darabokat játszanak, és mégis érzed: van benne élet. Van benne lélegzet. Mintha egy pillanatra megnyílna az ég. Mivel a zene annyira megérintett, utána, amint elkezdődött a liturgia, azt gondoltam: maradj! Nézd, előtted van az egész ország, mehetsz, ahová jónak és helyesnek látod!”
Tényleg nyitott szemmel ültem ott. Nem akartam cinikus lenni. Tisztelni akartam a szertartást. Értékelni akartam. Nem osztom ezt a hitet, de tisztelem a formákat, amelyek kétezer éve támaszt nyújtanak az embereknek. Azt gondoltam: „Engedd át magad, talán lesz valami visszhangja.”
Önök persze ismerik az egyházat. Amint megneszeli a nyitottságot, azon nyomban reflexszerűen meg is fojtja unalomból szőtt takarója alatt. Alig kezdődik el a mise, máris rájössz, hogy ez nem lelkigondozás, hanem rossz reklám egy igazán jó film közepén. Épp könnyekig meghatódva nézed a finálét, amikor hirtelen rád szólnak: legfőbb ideje, hogy gondoskodj a megfázás elleni gyógyszerről!
Elöl fiatal pap áll. Misszionárius, nyilván tartalékjátékos a spirituális cserespadról. Azért lett pap, mert szülőfalujában bezárt a postahivatal, és azt gondolta: „Na jó, akkor ledoktorálok az Úr kedvéért.”
És olvas… olvas… egyre csak olvas…, olyan nyelven, amelyet maga sem ért! Mintha egy bevásárlócsatornán súgógépről olvasna a műsorvezető. Én pedig ott ülök, minden erőmmel igyekszem nyitott maradni, s közben ámulok-bámulok. Mondjátok, nincs jobb dolgotok?
Az egyház évek óta panaszkodik a személyzethiányra. „Kevés a pap!” Hát nem csoda! Ha az emberiség ötven százalékát – tudniillik a nőket – alapból kizárom, az összes többi férfit pedig, akik történetesen házasok és a való életben élnek, szintén kidobom, akkor csak a tartalékos marad. Az, aki a való életben nem talált munkát, de ügyesen memorizál.
Gondoljanak csak bele: odakint sorban állnak az okos teológusnők; odakint sorban állnak a tapasztalt családapák – megannyi empatikus ember, aki ismeri az életet! De az egyház azt mondja: „Nem. Inkább őt választjuk. Fogalma sincs róla, hogy miről beszél, két mondatot sem tud hibátlanul felolvasni – de megfelelő a kromoszómája és nőtlen. A cölibátus mint minőségbiztosítás.”
Olyan ez, mintha a Bayern München csatár nélkül játszana, és azért veszítene, mert a gólerős játékosoknak sajnos nem megfelelő a frizurájuk.
Ekkor jön a mélypont. Az ember, akit azért kíméltek meg az élettől, hogy elmagyarázza nekünk, kinyög egy mondatot: „Aki nem dolgozik, ne is egyék.”
Remek! Marketing olyan célcsoportoknak, amelyek 1950 óta már nem léteznek. Ezt a mondatot mindig csak egyes emberekkel szemben használják, intézményekkel szemben soha.
Én pedig ott ülök, és gondolkodom: tisztelni akartam a szertartást. Tényleg. De nagyon megnehezítitek! A ti terméketek a legjobb – szeretet, örökkévalóság, értelem –, de hagyjátok, hogy olyan emberek árusítsák, akik egy 80-as évekbeli üzenetrögzítő hangján ismétlik, amit megtanultak, csak mert nem engeditek mikrofonhoz a tehetséges embereket.
A legszívesebben felálltam volna, hogy odakiáltsak: „Elnézést! Nem venné át az egyik hölgy a harmadik sorból? Csak hogy visszatérjen ide az élet…” De nem tettem meg. Hiszen tudjuk: ha panaszkodsz a reklámra, te vagy a bajkeverő.
És mégis… amikor kimentem, mindezek ellenére azt gondoltam: „Ritkán éreztem magam ennyire élettelinek.” Hogy miért? Azért, mert megéreztem a különbséget a hangverseny és az azt követő mise között. Más a művészet, amely él, és más az apparátus, amely saját magának áll az útjában.
Éber voltam, mert felbosszantott, amit átéltem: az elszalasztott esély és az elpazarolt munkaerő. Néha épp az ilyen pillanatok a legelevenebbek: rájövünk, hogy jobb volna csatornát váltani, de beragadt a távirányító. Köszönöm. Ámen. És ne hagyják, hogy a reklámszünet tönkretegye a dallamot.
(Deák Dániel fordítása)