A német Szinodális Út – Hat év mérlege
2026.02.06. Mérleg
A Synodaler Weg sajtóközleményei alapján összeállította Balogh Vilmos Szilárd
2026. január 29-én Stuttgartban megkezdődött a német katolikusok szinodális útjának hatodik közgyűlése. Legutóbb ilyen jellegű találkozóra 2023-ban került sor, azóta az ún. szinodális bizottság dolgozott. A jelenlegi közgyűlésen 177 küldött, 15 tanácsadó, hét megfigyelő és tizenegy vendég vett részt. 2026. január 31-ig a közgyűlés értékelte az eddigi eredményeket és a meghozott határozatok végrehajtását, valamint megvitatta a jövőbeli kilátásokat.
A Szinodális Út társelnöke és a Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK) elnöke, Dr. Irme Stetter-Karp újságírók előtt kiemelte, hogy „minden elért eredménynek örül”. Ide tartozik a püspökök és a laikusok között létrejött új jellegű, jó együttműködés is. „Az elmúlt öt évben őszinte vitákat folytattunk, szenvedélyesen küzdöttünk a helyes út megtalálásáért. Kulturális változás ment végbe kapcsolatainkban. Ezt döntő fontosságúnak tartom. Ez az alapja mindannak, ami még előttünk áll.” Egy missziós és szolgáló, diakóniai egyháznak a szekuláris társadalomban „határozottságra, bátorságra és nyitott szemléletre van szüksége. Csak így képes szembenézni a nagy változásokkal. Csak így nyerheti el a jövőt! Amikor a szinodális konferencia megalakul majd – és remélem, hogy első ülésére már ősszel sor kerül –, döntéseink alapján fel kell tennie a kérdést: hogyan akarunk ma egyház lenni? Németországban évente 300 000–500 000 ember lép ki az egyházból. Ugyanakkor a karitatív szolgáltatások iránti igény soha nem volt ilyen nagy. Szükség van hangunkra és cselekvőképességünkre, a demokrácia, az igazságosság és az emberi méltóság iránti elkötelezettségünkre. A kereszténység a szolidáris élet, a törődés, az emberségesség, a jövőbe vetett remény jelképe. Szilárdan hiszem, hogy mi, keresztények, értékesen hozzájárulhatunk a béke és a szabadság megteremtéséhez, a közösségi szellemnek és a testvériségnek a megvalósításához ebben a világban. Ezért akarunk szinodális egyház lenni, és ezért kell szinodális egyházzá lennünk. Megváltoztunk. Meg kell változnunk. Tovább megyünk.”
Dr. Georg Bätzing püspök, a Szinodális Út társelnöke és a Német Püspöki Konferencia elnöke emlékeztetett a 2019-ben indult folyamat kezdeteire. Mindez „annak érdekében történt, hogy megvizsgáljuk a katolikus egyházban elkövetett visszaélések és azok eltussolásának rendszerszintű okait, és kidolgozzuk a leküzdésükre szolgáló intézkedéseket. Nagyon hosszú út volt, maraton, amelyet nem lehet sprintben teljesíteni.” Az elmúlt években számos szöveget fogadtak el, amelyek fontos impulzusokat adnak a különböző egyházi tevékenységi területeken, a hatalom kérdésétől a papok munkáján át a nők szerepéig az egyházban. A jövőre tekintve Bätzing így fogalmazott:
„Most új szakaszba lépünk a Szinodális Úton. Meg kell néznünk, hogyan valósulnak meg az eddig meghozott döntések. Ehhez nagyon erős elkötelezettségre van szükség. Ugyanakkor a tervezett szinodális konferencia olyan eszközt ad a kezünkbe, amellyel mi, püspökök és laikusok, közösen tudjuk kezelni a német egyház előtt álló lényeges kihívásokat, fenntartható megoldásokat dolgozhatunk ki. A jövőbeli szinodális konferencia figyelembe veszi a világszinódus záródokumentumában által lefektetett alapokat. Így indulunk el a következő szakaszba, hogy együtt haladjunk a Szinodális Úton – pontosan abban az értelemben, ahogyan Ferenc pápa és XIV. Leó pápa az egész egyháztól megkövetelte.”
Thomas Söding professzor, a ZdK és a Szinodális Út alelnöke így fogalmazott: a világszinódus megmutatta, hogy
„a Szinodális Út által feldolgozott problémák a katolikus egyház világszintű problémái. Ezek pedig: a hatalom ellenőrzésének hiánya, a túlzott klerikalizmus, a nők jogainak hiánya, a szexuális orientáció miatti túlzott kirekesztés. A világszinódus azt is megmutatta, hogy nincs megoldás szélesebb körű részvétel és nagyobb átláthatóság, több ellenőrzés és elszámoltathatóság nélkül. A világszinódus megállapította, hogy a kánonjogot módosítani kell. A laikusok nem csak a klerikusok tanácsadói, hanem a döntéshozatal aktív résztvevői kell, hogy legyenek.”
Hogy ez mit jelent az egyetemes egyház és a világ minden kontinensén található számos helyi egyház számára, azt a jövő mutatja majd meg.
„Szoros kapcsolatban állunk egymással, tanulunk – és továbbadjuk tapasztalatainkat. Nagyon sok támogatást kapunk az egyes közösségektől, és egyre több tiszteletet a hierarchia részéről is. Tudjuk, hogy a Szinodális Útnak egyesek mind a mai napig rossz hírét akarják kelteni. Továbbra is kinyújtjuk kezünket: a Szinodális Útnak elegendő erőtartaléka van ahhoz, hogy a megbékélést szolgálja.”
Dr. Michael Gerber püspök, a Szinodális út Alelnöke és a Német Püspöki Konferencia helyettes elnöke nemzetközi és személyes kontextusba helyezte a folyamatot:
„Az elmúlt hónapokban a világpolitikában tapasztaltak sokasága azt mutatja, hogy új, kimondottan empátiahiányos stratégiák alakulnak ki. Püspökként személyesen úgy éltem meg az elmúlt hat év szinodális útját, mint az empátia iskoláját. Egyre jobban felismertem benne annak a lehetőségét, hogy évek során ismételt, intenzív párbeszédet folytathatunk a szexuális erőszak áldozataival vagy a queer emberekkel.”
Különösen mély benyomást tett rá, hogy miközben az első találkozás eleinte nagyon konfrontatív volt, az idő múlásával egyre mélyebb egymás iránti megértés alakult ki.
„Számomra ez azt jelentette, hogy bizonyos témákkal kapcsolatban kritikus szemmel vizsgáljam meg saját álláspontomat és hozzáállásomat. Éppen ezek a tapasztalatok ösztönöztek minket arra, hogy a „Lélekben való párbeszédet” beépítsük a szinodális közgyűlés folyamatába és a jövőbeli szinodális munkába. Ez a fajta párbeszéd kifejezetten elősegíti az empátia képességét és tágítja látókörünket. Hiszek Istenben, aki a Szentírásban és az egyház hagyományában mutatkozik meg, de ugyanakkor a másik emberben is találkozom vele, és különösképpen is a fájdalmakkal teli történelemben, a könnyekben, a kiáltásokban és azoknak az elnémulásában, akik egyházunkban nagy szenvedést éltek át”
– mondta Gerber.
Impulzusok
Dr. Klaus Krämer püspök a közgyűléshez csatlakozó eucharisztián tartott prédikációja impulzusokat adott a közös munkához. Ebből idézünk:
„Megállunk itt […], Stuttgart szívében. […] Ez egy félidei megálló – a hatodik szinodális közgyűlésen, közös utunkon, egy szakasz végén és egy új szakasz küszöbén. Visszatekintünk és értékelünk. Mit értünk el eddig, hol vannak még hiányosságok? Előre tekintünk, reménykedve és aggódva, egyesek inkább szkeptikusan, de kíváncsisággal is várva, hogy mi történik, mi sikerül, milyen újdonsággal találkozunk utunk során. Együtt haladunk szinodális egyházként – itt Stuttgartban, egyházunkért Németországban és a világméretű közösségben.
Az egyház a szinodalitás útjára lépett: Ferenc pápa indította el ezt az utat, Leo pápa pedig folytatja. Világszerte egyházként együtt járjuk ezt az utat. Ma még senki sem tudja, hogy pontosan hogy néz ki ez az út. De »a remény zarándokaiként« járjuk utunkat – a cél előttünk áll: Isten országa, amely máris közöttünk kezd növekedni. Isten országa rejtve növekszik – kicsiben és láthatatlanul. Olyan, mint egy mag, amely magától növekszik. Mi nem tudjuk megteremteni Isten országát. De hagyhatjuk, hogy növekedjen, megadhatjuk a magnak a szükséges időt – felfedezhetjük a kis kezdeteket, támogatást, teret és védelmet adhatunk!
Az elmúlt napokban a »conversatio in Spiritu« megnyitotta előttem ezt a teret – ez egy jó lehetőség a szinodális erények gyakorlására: az egymásra hallgatásra, az egymás előtti megnyílásra, arra, hogy megosszuk azt, ami foglalkoztat bennünket, észrevegyük a másikat, jöjjünk össze, hogy aztán együtt indulhassunk el. Ha ebben a szellemben vagyunk együtt, akkor valami növekedhet, olyan terek jöhetnek létre, amelyek védelmet nyújtanak, hagyják a dolgokat érni, hogy azok olyan gyümölcsökké váljanak, amelyeket csak Isten jó Lelke képes előhozni.
Induljunk el, erősítsük meg magunkat ezen az úton: bátorítsuk egymást, bízzunk együtt abban, aki velünk tart utunkon. »Állj fel és egyél! Különben túl hosszú lesz az út számodra« – így szól az angyal Illés prófétához a sivatagban! Isten megerősít minket szavával és a kenyérrel, amelyet megosztunk egymással – ahogyan a tanítványok megosztották az öt kenyeret és a két halat azokkal az emberekkel, akik Jézust követték a magányos és elrejtett helyre. Jézus bízik abban, hogy ami nálunk van, elegendő lesz – ha az ő kezébe adjuk és az ő nevében megosztjuk az emberekkel. Jövőbeli vízió egyházunk számára: közel lenni az emberekhez azzal, hogy megosztjuk velük, amink van, megosztjuk velük az életünket – Jézus nevében!”
Értékelés
A folyamat eddigi eseményeinek értékelése mellett a világegyház szinódusi munkájának tapasztalatai is beépültek a tanácskozásokba, főként a Ferenc pápa által összehívott 2023-as és 2024-es világszinódus gondolatisága. Ezt elősegítendő hívták meg Geert de Cubber diakónust (Belgium), a világszinódus tagját. A hatodik szinódusi gyűlés befejezi a jelenlegi testület munkáját. A jövőben egy ún. „szinodális konferencia” folytatja a felvetett témák kidolgozását.
A szinodális közgyűlés a 2021 óta hozott határozatok értékelésével és nyomon követésével foglalkozott. A tagok üdvözölték a közös tanácsadó testület hatékonyságát. A szinodális közgyűlés határozatainak egyházmegyei végrehajtása területén több, megvalósításra váró feladatot is megjelöltek, és gyorsabb végrehajtásra ösztönöztek.
Megállapodtak a jövőben még megválasztandó harmadik csoport tagjaira vonatkozó választási szabályzat módosításáról is. A püspökök és a ZdK küldöttei mellett – mindkét csoport létszáma 27 – a harmadik csoport szintén 27 főből áll. Eldöntötték, hogy két tagot a szexuális erőszak áldozatainak tanácsadó testületéből, valamint két tagot a szerzetesrendek vezetőinek konferenciájából választanak. Legalább 13 tag nő, legalább öt tag 30 év alatti, és legalább három tag különböző anyanyelvű közösségekhez tartozik.
Georg Bätzing püspök így fogalmazott:
„A szinodalitás az egyház jövőbeli jellemzője – világszerte és Németországban egyaránt. Örülök és hálás vagyok, hogy a két szinodális folyamat – a római út és a mi utunk – mára jól összefonódik. Nincs többé ellentét, az egyház együttlét, és a szinodalitás az egyház együttlétének jövője. Ehhez kell mérnünk magunkat.”
Emlékeztetett arra, hogy az egyházon belüli munkák mellett az egyház komolyan veszi a világ problémáit is:
„A szinodális úton nem a saját templomtornyunk körül forgunk. A jövőbeli szinodális konferencia épp társadalmi és politikai témákban kíván állást foglalni – laikusok és püspökök együtt. Ez egy erőteljes szövetség, amellyel a nyilvánosság előtt is láthatóak lehetünk. Mindeközben az is fontos, hogy hirdessük az örömhírt. Az evangélium cselekedeteink irányadója. Haladjunk előre. Legyen bátorságunk. Mutassunk reményt. Tanúskodjunk hitünkről egy olyan korban, amelynek szüksége van a keresztények tanúságtételére.”
Bätzing társelnöke és a ZdK elnöke, Dr. Irme Stetter-Karp, bizakodásának adott hangot: „Sikerült! A hatodik szinodális közgyűlés jelzi az átmenetet a német katolikus egyház szinodális konferenciája felé. A 21. századi úton egyházi feladatunk van, amelyet együtt kell megoldanunk. Ugyanakkor a társadalomban is van feladatunk.
Az autokraták és az antidemokraták világszerte óriási nyomást gyakorolnak a demokráciára és az emberi méltóságra. Keresztényekként fel kell lépnünk ez ellen a fejlemény ellen. Ebben a feladatban a világegyházzal osztozunk. Az idők jele, hogy mi, katolikusok Németországban egyházunk keretei között több demokráciát akarunk. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az emberi méltóságot és a részvételt, a szolidaritást és a jogbiztonságot nem szabad feláldozni a hatalom oltárán. Szükség van ellensúlyra! A Szinodális Út ilyen élő ellensúlyt jelent.”
Michael Gerber püspök, a szinodális közgyűlés alelnöke az egyház társadalmi feladatának dimenziójára emlékeztetett:
„Kiállunk az emberi méltóságért, a társadalmi szolidaritásért. A jelenlegi kihívások a társadalom számos csoportjával kapcsolnak össze bennünket. […] Szent Don Bosco, akinek emlékét ma ünnepeljük, olyan egyházat képviselt, amelyet megérintett a fiatal, marginalizált és gyakran sérült emberek sorsa, és elköteleződött amellett, hogy ezek az emberek önmagukat alanyként, hatékony szereplőként éljék meg. Ma is ezt az utat kell követnünk.”
A püspök kiemelte, hogy a szinodális konferencia tagjai különböző környezetből és élethelyzetből érkeznek. Mindannyiunk feladata, hogy a teljes képet tartsuk szem előtt: mai egyházunk és társadalmunk sürgető kérdéseit.
A közgyűlés másik alelnöke, Thomas Söding professzor kijelentette:
„A katolikus egyháznak szüksége van a Szinodális Útra. Ez teremti meg azokat a sűrű pillanatokat, amikor szabadon beszélgethetünk, […]. Kibírja a feszültségeket és energiát teremt. Megtalálja a csendet az imádságban. Ez a hallgatás iskolája. Olyan hely, ahol növekedhet a bizalom, mivel résztvevői megosztják ötleteiket, elvárásaikat, kritikáikat, aggodalmaikat, reményeiket. Most új fejezet nyílik. A zárónyilatkozat őszintén és nyíltan összegzi tapasztalatainkat. Megjelöli egyházunk küldetését: reményt adni a mai világban.”
Folytatás – kérdőjelekkel
A hatodik zsinati közgyűléssel lezárult a szinodális út első szakasza. Következő lépésként országos szinodális konferencia létrehozása várható, amely a szinodális együttműködés országos fórumaként működik majd. Ez az új nemzeti tanácsadó és döntéshozó testület tartósan küzd a hatalommal való visszaélés rendszerszintű dimenziói ellen, biztosítja a nemek közötti egyenlőséget és a részvételt.
Az ehhez szükséges lépéseket a következő hetekben teszik meg. Egyrészt Franz-Josef Overbeck esseni püspök hamarosan a Vatikánba utazik, hogy lezáró tárgyalásokat folytasson. Bizakodónak mutatkozott, hogy az új testület alapszabályát illetően pozitív visszajelzést kap. Másrészt a témát a püspökök következő összejövetelén is tárgyalják. Február 23-tól a Német Püspöki Konferencia Würzburgban dönt a szinodális konferencia létrehozásáról.
Georg Bätzing püspök zárszavában minden résztvevőnek megköszönte a bátorságát. Irme Stetter-Karp hangsúlyozta az újonnan kialakult „mi” érzését, amely minden tartalmi különbség ellenére a jövő alapját képezi. A közgyűlés január 31-én délben a Szent Fidelis templomban tartott szentmisével ért véget, ezzel lezárva a katolikus egyház egyik jelentős történelmi szakaszát Németországban.
A szinodális konferencia – a püspökök és a Vatikán jóváhagyásától függően – novemberben indulhat.
Zárónyilatkozat
A hatodik szinodális közgyűlés nagy többséggel közös nyilatkozatot fogadott el ezzel a címmel: „Olyan világért, melynek jövője van – olyan egyházzal, mely reményt ad”. A tagok megerősítették, hogy továbbra is foglalkozni kell a szexuális erőszakkal az egyházban. Döntő fontosságú a rendszerszintű okok leküzdése. „Egy reményteli egyház, amely már nem titkol el semmit és amely megújul”, hatékonyabb egyház lehet a világban. Az alábbiakban e nyilatkozat teljes szövegét közöljük.
„Olyan világért, melynek jövője van – olyan egyházzal, mely reményt ad”
A németországi katolikus egyház a Szinodális Úton
A stuttgarti szinodális gyűlés nyilatkozata, 2026. január 31.
Az egyház cselekedeteit az emberek örömének, reményének, félelmének és szenvedésének kell meghatároznia. Az egyház azonban nem csak az örömöt és a reményt erősítette, hanem maga is félelmet és súlyos szenvedést okozott. Egyházunkban az emberek a szexuális erőszaknak és az erőszak eltussolásának az áldozataivá váltak, ezért az egyház tanúságtétele az örömhírről súlyosan elsötétült. Ez volt 2019-ben a német katolikus egyház Szinodális Útjának kiindulópontja – egy olyan időszakban, amikor a világ egyre inkább szétesni látszik, az erősen technizált életkörülmények között emberek vesznek el. Szegénység és természeti katasztrófák fenyegetnek. Sokan válnak a háborúk és erőszak áldozatává. A Szinodális Út azonban alapvetően a reményre épült és épül: a szexuális erőszak feldolgozására, a rendszerszintű okok leküzdésére törekszik. Az egyház így újra hitelesen hirdetheti az örömhírt. Az egyház teljes mértékben az emberek oldalán áll – szóban és tettekben egyaránt. Reményteli egyház, amely már nem titkol el semmit, és amely megújul. Így hatékonyabban léphet fel egy olyan világért, amelynek van jövője.
A Szinodális Út célja az volt, hogy legyőzze azokat a rendszerszintű tényezőket, amelyek elősegítik a visszaéléseket, a szexuális erőszakot és ezek eltussolását. A közös kiindulópontból többségi egyetértéssel hoztak reformokra és változásokra irányuló döntéseket. Ez új, konkrétan megélt szinodalitási tapasztalatot eredményezett, amely minden résztvevőnek lehetőséget adott a tanulásra. Szükség volt a bántalmazások, a visszaéléseket elősegítő struktúrák és a saját bűnösségünk feltárására. A tanulási folyamatot nagy elkötelezettség jellemezte. Nem minden ment zökkenőmentesen. Feszültségek, kudarcok és válságok is voltak ezen az úton, erőfeszítések mentek veszendőbe, emberek sérültek meg. Sok szempontból végül mégis sikeres volt. Újfajta együttlétre nyílt lehetőség a szinodalitás új formáival, beláthatóvá vált az elszámoltathatóság és az átláthatóság fontossága, kitágult a résztvevők köre. Ez nem csak össznémetországi szinten érvényes: a Szinodális Út az egyházmegyék és az egyházközségek, az egyesületek és egyházi közösségek számára is impulzusokat adott. Intenzív közös gondolkodás eredményeként jövőbe mutató alapvetések és cselekvésorientáló szövegek[1] születtek. Ezeket a világegyházban is tárgyalják. A szinodális út sok reményteli kezdeményezést hozott. A katolikus egyház több szinten indított el a szinodális kezdeményezéseket. A projekt még korántsem zárult le.
A szinodális konferencia Németországban olyan eszközt ad a katolikus egyház kezébe, amellyel tartósan harcolhat a hatalommal való visszaélés rendszerszintű dimenziói ellen. A szinodális konferencia célja a széles körű részvétel, az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosítása, a diszkrimináció elleni küzdelem és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása. A szinodális konferencia közös tanácskozásokon keresztül közös döntéseket hoz. Kiáll a szegények, a megsebzettek és az elfeledettek mellett. Egyházunk feladata ugyanis az, hogy megosztott világunkban láthatóvá tegye az örömhírt. Küldetése, hogy Isten iránti szeretetből kiálljon az emberi méltóság és az emberi jogok mellett, a szabadságban való békéért, az igazságosságért és a teremtés megóvásáért. Németországi egyházunk szolgáló, diakóniai egyház, amely szoros kapcsolatban áll az egyetemes egyházzal. Szükség van az ökumenikus összetartásra, a vallások közti párbeszédre és a jó szándékú emberekkel való szövetségre. A szinodális konferencia tehát az egyház megújításán dolgozik, hogy az egyház hű maradjon üzenetéhez, és a világban a remény jelévé váljon. Az út hosszú, de Istenbe vetett bizalommal a jövőbe vezet.